Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Balogh Béni: Csehszlovák-magyar lakosságcsere: ki- és betelepítések Komárom-Esztergom vármegyében a II. világháború után

formában nincsen beleszólási joga, s elmondottam mindent, ami az egyezmény tartalma alapján jogunk és kötelességünk. Közöltem azt is, hogy alapos vizsgálat nélkül nem vagyok hajlandó kívánságai teljesítésére." A főjegyző végül kijelentette, hogy nem veti alá magát sem az orosz, sem a "szlovák részről jelzett presszióknak".

40 Nem ez volt az egyetlen eset, hogy Tehlár Miklós tiltakozni merészelt az oroszoknál... 1946. júliusában új parancsnokot neveztek ki a járásba - az orosz "döntőbíráskodás" ezzel megszűnt. Szlovák kitelepülök 1946-ban Csehszlovákia 1946. júbus 14-én nyújtotta át a magyar kormánynak az áttelepülésre jelentkezett szlovákok névjegyzékét. Ebben 92.390 személy szerepelt, ami a magyarországi szlovákság többségét jelentette.

41 Az eredmény mégsem volt arányban a lefolytatott nagyszabású propagandával

42 csalódást okozott a csehszlovák közvéleményben éppúgy, mint az ottani hivatalos szerveknél. A Sloboda, az Antifasiszta Szlovákok Frontjának Budapesten megjelenő lapja ezt írta június 12-én: "A magyar kormánykörök az egész állami apparátust mozgósították, hogy meghiúsítsák a csehszlovák áttelepítési bizottság munkáját. A miniszterelnöktől kezdve a legutolsó faiusi rendőrig, a püspöktől lefelé a legkisebb káplánig mindenki a leghülyébb kitalálásokal bolondította és csalta a népet." Ugyanebben a számban Vértesszőlősről is olvashatunk, amelynek lakói "habozás nélkül, mindjárt a kezdet kezdetén jelentkeztek az áttelepülésre, és türelmetlenül várják a pillanatot, hogy elhagyhassák Magyarországot, ahol eddig csak buta tótoknak nevezték őket" 43 A lap azzal vádolta Koczán főjegyzőt és Jabloncki aljegyzőt, hogy "ezek a jó vendéglátásért aztán két-három házat is ígérnek azoknak a vértesszőlősi visszamaradó gazdáknak, akiket a főjegyző és aljegyző nap mint nap ismételten megzsarol".

44 A vizsgálat során a vádak nem bizonyultak be, viszont kiderült, hogy Koczánt több ízben is letartóztatással fenyegették meg a csehszlovák bizottság tagjai. Tény, hogy kezdetben megyénkben is sikere volt a propagandának. A májusi-júniusi helyzetjelentések a kitelepülésre feliratkozottak számának állandó növekedéséről szólnak. A vértesszőlősi elöljáróság szerint a szlovákok jelentkezését "elősegítette az orosz katonaság magatartása, a nagy aszálykár, a beszolgáltatási rendelet ismerése, de főként azon propaganda-hadjárat, hogy akik nem önként mennek, azokat kényszer útján viszik".

45 Ugyanakkor "vonzza a kitelepülőket az a körülmény, hogy egy győztesként nyilvántartott országba mennek, ahol a jóvátétel, más államok hadseregének az élelmezése, véget nem érő beszolgáltatások, korlátozások nincsenek".

46 Számításaim szerint az esztergomi járás községeiben és Esztergom városában több mint négyezren iratkoztak föl kitelepülésre. Ha az 1941. évi népszámlálás szlovák anyanyelvi adatait községenként összegezzük, a járásban nagyjából ugyanennyi szlovákot találunk. Mégsem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy az Összes szlovák kitelepülésre jelentkezett volna: Kesztölc 1991 szlovákjából "csupán" 1091-en iratkoztak föl a listára, Piliscséven 1704-ből 927-en, Pilisszentléleken 473-ból 210-en. A jelentkezők között voltak magyar nemzetiségűek is, sokan kétszer jelentkeztek, a listára felkerült halottak vagy ismeretlenek száma sem volt kevés. De a népszámlálás adatai sem tükrözték reálisan az anyanyelvűség szerinti megoszlást: 1941-ben Sárisápon mindössze 35 szlovákot mutattak ki, és "ennek alapján meglepő lenne, hogy 1946-ban 1025 sárisápi lakos vallotta magát szlováknak és jelentkezett áttelepülésre".

47 A tatai járásból Vértesszőlősön (427) és Bánhidán (843) akadt