Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Balogh Béni: Csehszlovák-magyar lakosságcsere: ki- és betelepítések Komárom-Esztergom vármegyében a II. világháború után

A csehszlovák-magyar lakosságcsere gondolata tehát fokozatosan alakult ki a háború ideje alatt, és vált véglegessé annak befejezése után; fasiszta, polgári és kommunista körökben egyaránt a magyar kisebbségtől való megszabadulás egyik lehetséges változatát látták benne - az önálló szlovák állam hívei éppen úgy, mint a "csehszlovákizmus" eszméjének elkötelezettjei. A történelmi "miért"-re talán Juraj Zvara elemzése adja meg a legelfogadhatóbb választ. A magyarok jogfosztásának okait vizsgálva a szlovák történész nemzetközi, kül- és belpolitikai okokat említ, a "burzsoázia erős befolyását", Sztálin módszereinek hatását, a kommunista párt hibáit, "a tömegek hiányos öntudatát". "A fő ok, a nacionalizmus azonban a hazai viszonyokban gyökeredzett"

9 - összegzi a szerző. Ehhez még annyit tegyünk hozzá, hogy a háború utáni új csehszlovák állam nemzetiségi politikáját végső soron a földkérdés határozta meg, a földreform nacionalista alapelve, amely a dél-szlovákiai magyarság birtokainak, ingatlanainak kisajátítását és szlovák nincstelenek között való felosztását mondta ki. BeneS homogén nemzetállam-elképzelései mellett tehát ez a radikális kommunista nemzeti földprogram volt a másik eszmei alapja a magyarok kitelepítésének, a lakosságcsere végrehajtásának.

10 A magyar kormány kezdettől fogva ellenezte a lakosságcsere gondolatát: egyrészt elutasította a szlovákiai magyarok kollektív felelősségre vonását, másrészt a hazai szlovákok közül sem akart távozásra kényszeríteni senkit - az önként áttelepülők útjába azonban nem kívánt akadályt gördíteni.

11 Annál sürgősebb volt. egy kétoldalú megállapodás kierőszakolása a csehszlovák félnek, amely még a párizsi békeértekezlet előtt dűlőre akarta vinni a felvidéki magyarok ügyét. A magyar kormány zsarolására megkezdődött a kassai kormányprogramban rögzített elvek gyakorlati megvalósítása - a magyarellenes intézkedések ekkor váltak tervszerűvé és átfogóvá. Sorozatban hozták a jogfosztó intézkedéseket,

12 megújult erővel folytatták a kitoloncolásokat.

13 Ilyen körülmények között - de a nagyhatalmak nyomásának eredményeként is - a magyar vezetés kénytelen volt felvenni a tárgyalások fonalát. Gyöngyösi külügyminiszter elfogadta 1945 november 11-i, Prágába szóló meghívását, megkezdődtek a lakosságcseréről folyó egyezkedések. A kezdeti sikertelenség után, 1946. február elején megszületett az egyezmény tervezete. Lényege: a csehszlovák hatóságok jogot nyertek annyi szlovákiai magyar kitelepítésére, ahány Csehszlovákiába önként áttelpülni óhajtó, magyarországi szlovák jelentkezett. Az egyezményt, az ehhez kapcsolt jegyzőkönyveket és levélváltásokat 1946. február 27-én írták alá Budapesten.

14 Csehszlovák bizottság a megyében: sérelmek és kölcsönös vádaskodás A magyar fél számára a legmegalázóbb az volt, hogy amíg a magyarországi szlovákok számára az áttelepülés önkéntes és bármikor visszavonható volt, addig a szlovákiai magyarok áttelepítése egyoldalú csehszlovák kijelölés alapján történt és kényszer jelleget öltött. A szlovákok áttelepülésének előkészítésére, a jelentkezési nyilatkozatok átvételére és az egész áttelepítési akció lebonyolítására a csehszlovákoknak jogukban állott különbizottságot küldeni Magyarországra. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) tagjai szabadon mozoghattak az ország területén, az áttelepülés ösztönzése érdekében írásban és szóban, valamint a magyar rádió útján propagandát fejthettek ki a szlovákok körében, szlovák nyelven. A körzeteikhez tartozó településeken két-két nyilvános gyűlést tarthattak: egyet a propaganda megindításakor, egy zárógyűlést pedig ennek végeztével. Plakátokat, röpiratokat és sajtóter-