Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)
BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. R. Várkonyi Ágnes: Személyiség és történelem
török harcokhoz tudomásunk szerint ilyen elemekből nem szövődik történet. Ha valóban megtörtént eseményről van szó, milyen általánosabb célt szolgált? Az egykorú forrás kevés, az is homályos és szűkszavú. 7 Közvetlen forrásismereteink alapján ma még aligha lehet eldönteni, hogy valamilyen hasonló esetet később színeztek ki, vagy vágyait vetítette ki és szőtte megtörtént eseménnyé össze a korabeli lakosság. Elképzelhető, hogy részleteket foglaltak össze, vagy átformáltak régi hagyományos motívumokat. A lényeg mégis az, hogy miért Bottyán személyéhez kapcsolták mindezt. Bottyánt, Rákóczi generálisát sok szál kötötte Érsekújvárhoz is. Hozzájárult, hogy a Szent Liga csapatainak 1684-i ostroma sikerült. Rákóczi számára is Ő vette meg a várat. A fejedelem a következő évben, 1705 nyarán házat adományozott neki a várban, majd később Érsekújvár főkapitányává nevezte ki. 8 Talán többet tudunk meg erről a különös történetről, ha e befogadók oldaláról próbáljuk megvilágítani. Bottyán végvári katonáskodása az országos válság legsúlyosabb két évtizedére esett. 1663 szeptember 25-én vonultak be Köprülü Ahmed nagyvezér janicsárjai az érsekújvári várba, több mint egy hónapon át tartó ostrom után. Az eset országos és nemzetközi botrány. 9 A várat akkor foglalja el a török, amikor követi jelentések és tudósítások több mint egy évtizede az oszmán birodalom meggyengüléséről beszélnek. Magyarország vármegyéi és városai sorra kapják a nádor és az erdélyi fejedelem írásait az általános összefogásról a török ellen, s Zrínyi társaival munkálkodva eléri, hogy a régen óhajtott nemzetközi török ellenes összefogás kezd megszerveződni, és a háború sikerrel indul. A vár végleges sorsát a váratlanul és a szövetségesek tudta nélkül megkötött vasvári béke pecsételte meg: a Habsburgtörök megállapodásba belefoglalták, hogy Érsekújvár, miként Várad is, a török hatalma alatt marad. 10 Dokumentumok sokasága bizonyítja, hogy a vasvári béke sokkszerű hatást okozott a magyar és a szomszédos országok társadalmának nagyon különböző köreiben. Végváriak, városok és vármegyék tiltakoztak ellene, és kérték a nádort, Wesselényi Ferencet, hogy az ország törvényei értelmében a nélkülük, róluk döntő békekötés ellen tegyen valamit. Találomra kiragadva egyet ebből a hatalmas és kiadásra váró dokumentumkötegből, idézzük a Torna vármegyei nemesség és katonaság levelét a nádorhoz. Valamennyien nagy reményeket fűztek Zrínyi és szövetségesei háborújához 1663-1664ben: „mind oly reménségghel tápláltatánk, hogy a pogánságh vérszopó fenevadsága ellenébe magát vető s véghre is összegyűlt keresztény erő és fegyver által, édes hazánk, mint egész kereszténységh első bástyája, azoktul a sok csapás és ostromlás felvételétül, mellyet nem annyira magáért, mint háta megett lévő egész kereszténységért, réghi idotül foghva viselt, megh szabadul, s valaha valami örvendetes nyugalomra jut. Melyet mikor váránk, szivünk csüggedésével halljuk hírét concludált békességhnek." A vasvári békét azért ítélik el, mert létrehozásából kizárták a nádort és a főméltóságok „több haza columnai kin maradtak annak a békességhnek e szerzéséből és concludatiojabul". Megállapítják, hogy a békekötés módja törvénytelen. Kiszolgálja őket a töröknek, mert az állandó betörések rablások és pusztítások ellen nincs más megoldás, minthogy kénytelenek hódolni, a haza kis megmaradt „részecskéje" sem nyughatik, mert a pogány, mint már eddig is történt, a békesség leple alatt minél nagyobb területeket hajt a maga birodalma alá. S mivel - mint írják - „távolrul értjük" - tehát szóbeszédből tudják, vagyis pontos információt sem kapnak -, hogy a titokban megkötött békesség Váradot és Érsekújvári a török kezén hagyta, látják tragikus következményeit.
