Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Leblancné dr. Kelemen Mária: Alsógalla élete, a községi önkormányzat működése, tevékenyégé a képviselő-testületi jegyzőkönyvek tükrében (1892-1947)

Átalakult a közigazgatás is. 1896 előtt Felsőgalla körjegyzőség volt, s hozzá tartozott közigazgatásilag Alsógalla község; Bánhida nagyközség vöít. "1895-ben az állami anyakönyvezés bevezetésével Felsőgalla anyakönyvi kerülethez tartozott Alsógalla is. Amikor megnyílt a bánya, megkezdődött a kolónia építése, az első házak legnagyobb része Alsógallán épült fel. így a bányatelep Alsógalla részeként 1897-1902 között a felsőgallai anyakönyvi kerülethez és a felsőgallai körjegyzőhöz tartozott. Belügyminisztériumi határozattal vált el 1902-ben Tatabánya Alsógallától...." 10 Alsógalla község élete, további sorsa, önálló nagyközséggé válása a dolgozat következő-, fő fejezetének témája. II. A. A község; a községi önkormányzat. Alsógalla élete; a nagyközség létrejötte A község a közigazgatás legkisebb önálló jogi személyiségű területi önkormányzati egysége. Közvetlen felügyeletét 1945 előtt a járási főszolgabíró, 1945 után a járási főjegyző látta el. Az 1886: 22. és 1929: 30 tc. a községnek három fajtáját különböztette meg: a megyei (1929-ig rendezett tanácsú) várost, a nagyközséget és a kisközséget. Kisközségnek tekintették azt a községet, amely lakosainak csekély száma és csekély gazdasági ereje következtében a törvény által a községre ruházott tennivalókat, a községi szervezet fenntartását önerejéből nem tudván teljesíteni, több más kisközséggel összefogva együtt teljesítette e feladatokat. Az egyes kisközségeknek megmaradt az önálló bíró, elöljáróság, képviselő-testület, de közös volt a jegyzőjük (körjegyző). A nagyközség egyedül képes volt a községre rótt szervezeti és egyéb feladatokat ellátni; önállóan tartott jegyzőt. A község önkormányzati és igazgatási jogkörrel rendelkezett. Előbbit a képviselő-testület útján gyakorolta, igazgatási feladatait a községi elöljáróság hajtotta végre, végezte. Tagjai nagyközségben a bíró, a törvénybíró, a jegyző, legalább négy tanácsbeli, a pénztárnok, a közgyám, az orvos (községi, körorvos); kisközségben a bíró és helyettese (másod- vagy törvénybíró), legalább két tanácsbeli (esküdt), a körjegyző, a közgyám, a körorvos. A község feje, a képviselő-testület elnöke a három évre választott bíró. A jegyzővel együtt Ő képviselte a községet, végezte a közigazgatási végrehajtást. A másod- vagy törvénybíró a bíró helyettese, a községi bíráskodás ügyeinek intézője volt. A község (körjegyzőség) tényleges vezetője az élethossziglanra választott jegyző. Szakképzettsége és állandósága révén szerzett rendszerint a bírónál nagyobb súlyt, és lett a képviselő-testület, a község tulajdonképpeni vezetője, aki hivatalból tagja a községi elöljáróságnak. Vezette és részben végezte a községi adminisztrációt. A képviselő-testület ülésein a jegyző volt az ügyek előterjesztője, a jegyzőkönyv vezetője. A jegyző feladata volt a községi közigazgatás irányítása, az előrelátás, az összhang, az ellenőrzés megszervezése. 11 A jegyző községi tisztviselő, de legkevésbé a község rendelkezhetik vele; a vármegyei szerveken felül minden állami szakigazgatási szerv: hatóság, hivatal, intézet rendelkezik vele, és adhat egymásnak ellentmondó utasításokat. A jegyzőnek községi végrehajtó szervnek kellene lennie, ezzel szemben a felsőbb önkormányzati és állami hatóságoknak vált végrehajtó közegévé. 12