Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Kardos István dr.: Az idegenforgalom helyi cs regionális irányítása

gyen, a szigeti sétányon, a Horthy híd környékén, valamint a vendéglőkben, a szigeti utak és sétányok padokkal történő ellátása, a hegyi utak és források környékének rendezése, a Szent Tamás-hegy gondozása, kilátó építése. Szorgalmazta továbbá, hogy az idegenforgalmi iroda szervezzen kirándulásokat a szigetek közé, a Fári-kúthoz s a Búbánat-völgybe. Véleménye szerint minden csütörtökön térzenét kellene adni a Szigeten, baba- és virágkorzót rendezni a Serédi sétányon. Kívánatos lenne lépéseket tenni a Visegrád, Nagymaros, Piliscsaba, Tóváros és Dunaalmás közötti kölcsönös forgalom előmozdítására. A nyugdíjasok városba csábítása érdekében a Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetségével (NYUKOSZ) és a Frontharcos Szövetséggel kellene együttműködni. A magyar kir. kereskedelemügyi miniszter és az Országos Idegenforgalmi Tanács segítségét kellene igényelni a vaskapui autóút kiépítése és az ottani villany- és vízellátás biztosítása érdekében. Ugyanitt az OTI, a Magyar Biztosítási Intézet (MABI) és más szervezetek bevonásával szanatóriumot lehetne építeni. Az ötletek területén megnyilvánuló nagy aktivitás sajnos igen kevés anyagi és szervezeti alappal rendelkezett. Nem sikerült változtatni a város bezárkózására való hajlamán sem. Lehetőség lett volna például arra, hogy csatlakozzon Esztergom a Vidéki Városok Kulturális Szövetségéhez. Az ebben rejlő lehetőségeket azonban nem ismrték fel, s elvetették a belépés gondolatát. Elutasították a filmpropaganda lehetőségeit is, annak magas költségei miatt. A város ez alakalommal nem tartott lépést az országos áramlatokkal. Az idegenforgalom általános fellendüléséről érkező hírek között ott volt a kormányzati szándék, amely a főváros vonzóerejének megtartása mellett a vidéki idegenforgalmi központok fejlesztését és lehetőség szerinti propagálását szorgalmazta. Egyed Ferenc, a Magyar Városok Idegenforgalmi Központjának vezetője ebben az időben a magyar Róma, azaz Esztergom, a Balaton, a Mecsek s a történelmi borvidékek idegenforgalmában rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázását országos érdekként hirdette meg. Néprajzi, vadászati, történelmi, kulturális látványoságok létrehozását, szabadtéri játékok rendezését sürgette. Esztergom eközben közlekedésének javításával foglalkozott. A polgármester 2186/1935. számú engedélyével megszüntette a korábbi kettőséget, mely szerint az esztergomi helyi buszközlekedés két rivális; a Start cég és Bodor Zoltán kezében volt. Ez rengeteg problémát okozott mind a menetrend, mind az eltérő árak miatt. A jelzett számú intézkedés nyomán Bodor Zoltán tíz esztendőre kizárólagos jogot kapott a város helyi közlekedésének lebonyolítására. A döntés, amely a menetdíjat is meghatározta, 1935. május l-jétől lépett életbe. A Start fellebezett ugyan, de az alispán azt elutasította. Az 1935 januárjában megtartott idegenforgalmi bizottsági ülés döntését követően Galtz Gyula megrendelte Király Mór szegedi óramesternél a városháza tornyába szánt üvegszámlapú órát. E szerkezet ugyanazt a dallamot játszotta, mint a westminsteri apátság órája. A 2400 pengőbe kerülő szerkezet költségeiből 300-at a városi tisztikar adományából fedezték. A világító számlapos óra az eredeti tervek szerint csak három irányba mutatta volna sz időt. A mester azonban térítés nélkül vállalta az udvar felé néző negyedik számlap elkészítését. Elhelyezése Kósik Ferenc városi mémök irányításával történt. Az újabb városi látványosság mellett egyéb módon is gondoltak a vendégekre. Július 13-án este 10 órától rendszeressé tették a sétahajózást a Nagy-Dunán. Az elegáns „József FŐherceg"-en előnyös árak, felszolgálás és táncolási lehetőség várta az utasokat. Másnap felavatták a korábban Gyilkos-tónak nevezett sátorkői fürdőt, melynek új neve Kapisztrán fürdő lett (mai neve: Palatinusz-tó). A város immár felkeltette a nyaralók figyelmét. A fizetővendég-ellátásba bekapcsolódott 200 lakás közük július elejére már 190-et kiadtak, dacára annak, hogy a többnyire fürdőszoba nélküli, silány bútorzatú szobákért 20-30 P-t is elkértek tulajdonosaik egy-egy éjszakára.