Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Kardos István dr.: Az idegenforgalom helyi cs regionális irányítása

Dr. Bárdos István Az idegenforgalom helyi és regionális irányítása Az idegenforgalom fontosságát hamar felismerték Esztergom város vezetői. A vesztes háborút követő trianoni döntés nyomán a határszélre került, életadó környezetét elveszítő, gyengén fejlett iparral és gazdasággal rendelkező város arra kényszerült, hogy újragondoljon mindent, ami a jövendő sorsát meghatározhatja. Ennek tudható be, hogy 1924-ben már nemcsak a helyi sajtóban, hanem a képviselőtestületben is kezdtek megfogalmazódni a város jövendő fejlődésével kapcsolatos elképzelések. Ezek közül az egyik a közledés javítására, a másik pedig a 28 C fokos, vizet adó források hasznosítására irányult. Ezek segítségével - a városatyák elképzelései szerint - Esztergom, Budapest nyralóhelyévé válhatna. Ehhez azonban a vizén kívül szinte valamennyi feltétel hiányzott. Az Esztergomi Takarékpénztár Rt. megépítette ugyan a korabeli igények magas szinten megfelelő strandfürdőt, de hiányzott a vízvezeték, a csatornázás. Nem voltak portalanított utak, s nem volt helyi autóbuszközlekedés sem. A város lakóházainak közismerten rossz minősége, az elfogadható színvonalú szálloda hiánya szintén akadálya volt a nagyszabású terv végrehajtásának. A tárgyi feltételek és a szükséges propaganda hiányában pedig irreális minden olyan gondolat, amely a várost idegenforgalmi központtá, fürdővárossá fejlesztését szolgálta volna. Ebben a helyzetben kapóra jött a Speyer-kölcsönök felvételének lehetősége. A város vezetése az elnyert nagyobb kölcsönből hozzálátott a hiányok felszámolásához. Elkezdődött a vízvezeték építése, megépült a Szigeten az Esztergomi Hajós Egylet csónakháza. A Sétahelyszépítő Egyesület hozzálátott a „Virágos Esztergom" program megvalósításához, a Turista Egyesület rendezte a városkörnyéki turistaútakat, megindították a helyi autóbuszjáratot. Egyszóval a városfejlesztés - igen helyesen - az idegenforgalom feltételeinek megteremtését szolgálta 1925-től folyamatosa dolgoztak a város kulturális arculatának megteremtésén. Nagy erőpróba volt e vonatkozásban a faluszövetség 1925-ös kiállítása, mely felvonultatta a vármegye valamennyi gazdasági és szellemi értékét. 1927-től - augusztus 15 és augusztus 20. között - évente Nagyboldogasszony-napi ünnepségeket rendeztek, a zarándokturizmus iránt megnyilvánuló igények kielégítésére. Nagyszabású kulturális programot valósított meg a város az 193l-es Szent Imre év, az 1934-es Nemzeti Munkahét és az 1938-as Szent István és Eucharisztikus Kongresszus év keretében. S végül, talán a legfontosabb, hogy 1934 és 1938 között feltárták és a látogatók előtt megnyitották a Várhegy ékét, Árpád-házi királyaink otthonát, hazánk egyik legjelentősebb műemlékegyüttesét, a Várat.