Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Kántor Klára: A nemesi genealógia fonásai a Nyitra vármegyei levéltárban
A szlovákiai levéltári szervezet története Az I. világháborút követően a túlnyomórészt szlovákok lakta Felvidék elszakadt Magyarországtól és Szlovákia (Slovensko) néven 1918. október 30-án csatlakozott a Prágában kikiáltott Csehszlovák Köztársasághoz. Ezzel a politikai aktussal vette kezdetét a szlovákiai levéltárügy önálló fejlődése. Az új hatalmi szituáció első néhány esztendeje (1922-ig) a levéltári szervezetet illetően semmilyen lényeges változást nem hozott. Ennek oka abban keresendő, hogy az említett időszak politikai eseményei, a forradalmak egyelőre nem kedveztek az önálló államiság létrejötte nyomán óhatatlanul bekövetkező belső igazgatási reformoknak. Altnak ellenére azonban, hogy a Magyarországtól örökölt, változatlan közigazgatási szisztémában működő törvényhatóságok levéltári státuszait nem szüntették meg, vármegyei és városi levél tárnoki állások sora üresedett meg, részben önkétes távozással, részben pedig elbocsátásokkal. Ez a körülmény évtizedekre visszavetette a szlovák levéltárügyet, különös tekintettel arra, hogy az egykori levéltárosok között szép számmal akadt magasan kvalifikált, nagy szakmai gyakorlattal és tudományos ambícióval is rendelkező szakember. A helyzet tarthatatlanságát viszonylag korán felismerték, s ennek okán hozták létre 1919-ben a szlovákiai könyvtárak és levéltárak közös felügyeletét az iskola- és nemzetnevelésügyi minisztérium fennhatósága alatt. Ez az intézmény azonban tulajdonképpeni feladatának nem tudott megfelelni (intézményi koordináció, állományvédelem, stb.). Részint emiatt, részint a cseh- és morvaországi tartományi levéltárak vonzó példájának hatására már ebben az időszakban felmerült egy szlovák tartományi levéltár létrehozásának gondolata, amelyben Szlovákia egész területén található levéltári iratanyagot koncentrálták volna a könnyebb kezelhetőség és biztonságosabb megőrzés érdekében. Ez az elképzelés - be nem látható szervezési és technikai okok miatt - akkor nem vált valóra. (5) A szlovák közigazgatás történetében az első jelentősebb változást az 1920. évi 126. tc. hozta meg, amely 1923. január l-jével lépett életbe. (6 ° Elsődleges célja az integráció elősegítése volt a cseh és a szlovák közigazgatási rendszer egyesítésével. Ennek érdekében mindenek előtt megszüntette az 1886. évi 21.tc. által kialakított vármegyerendszert, és Csehszlovákia területét 21 ún. nagymegyére (zupa) osztotta fel, melyből Szlovákiára 6 megye esett: Pozsony megye (Bratislavska zupa), Nyitra m. (Nitrianská í.), Vágvölgyi m. (Povázská z.), Garamvölgyi m. (Pohronská £.), Tátraaljai m. (Podtatranská z.), és Kassa m. (KoSická z.). Székhelyük a felsorolás sorrendjében: Pozsony (Bratislava), Nyitra (Nitra), Turócszentmárton (Martin), Zólyom (Zvolen), Liptószentmiklós (Liptovszky MikuláS) és Kassa (KoSice). Ez a beosztás teljesen figyelmen kívül hagyta a régi, történetileg kialakult megyehatárokat és azoktól merőben eltérő, nagy területeket felölelő igazgatási egységeket teremtett. Az egyes megyéken belül járásokat alakítottak ki, élükön a járási hivatallal (okresny urad). Az új közigazgatási rendszernek megfelelő levéltári szervezet létrehozására nem került sor. A megyei, járási és a városi hivatalok az általuk termelt iratanyagot saját, hivataluk mellett működő irattáraikban őrizték és kezelték, majd a megyerendszer felszámolását követően, 1928-tól kezdték meg beszállításukat a pozsonyi székhelyű Tartományi Levéltárba (1. alább). A történeti levéltárak iratanyagát továbbra sem bolygatták meg, s kevés kivételtől eltekintve keletkezési helyükön, tehát e régi vármegyei székhelyeken, 111. városokban maradtak. Mint már említés történt róla, a levéltárosi állásokat hivatalosan ugyan nem szüntették meg, egy részük mégsem volt betöltve, így ezeket általában zárva tartották, s csak esetenkénti kutatási kérelmekre nyitották meg. Az üres állások közül néhányat ebben az időszakban töltenek
