Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Ortutay Andrásné: Nyergesújfíüu a XVIII. század végén

adatai hiányosak. Csupán számbavették óket tartózkodási helyükön, ületve jegyezték távozásukat, így a női lakosságnak csupán létszámát ismerjük. Az egyes nőknek csak keresztnevét és családi állapotát (feleség, leány, rokon, özvegy, a háztulajdonos anyja), és néha foglalkozását (szakácsnő, bába, szolgáló) tudhatjuk. Nem írták föl a nők életkorát - dátumot csak az 1785. március és 1787. március között született leányok neve mellett találunk. így családszerkezetről, rokonságról nem alkothatunk pontos képet, csak óvatos becslések alapján. Követhetetlen a női migráció, eleve nem lehet pontos a lélekszám. Nem mérték fel az iskolai végzettséget, az anyanyelvet. A vagyoni helyzetre a bejegyzésekből (polgár, paraszt, 1/2,1/4 telkes zsellér, napszámos) csak következtethetünk. Összemosódik a jobbágy és a zsellér kategóriája (ez utóbbi nem azonos a történettudományéval), nem állapítható meg az özvegy asszonyok valóságos anyagi helyzete. Hiányos a foglalkozások elkülönítése, nincs modern foglalkozásstatisztika. „A társadalmat egyetlen tengelyen elhelyezkedő hierarchikus skálával ábrázolja, a papoktól kezdve, folytatva a tisztviselőkkel, parasztokkal, zsellérekkel..." (16.) Viszont nem véletlen, hogy milyen aprólékos a férfiak számontartása: jegyzik az életkort, a testmagasságot (igaz, mérni nem volt szabad), a migrációt. Igyekeznek követni a változásokat: ha az ifjú megházasodott, szolgálatot vállalt vagy változtatott. Ez mutatja, hogy az elsődleges szempont a hadseregé volt. A gazdasági életben nélkülözhetetlen iparosokat, kereskedőket, parasztokat és örököseiket is elkülönítették a termelést még szolgáló zsellérektől, valamint a gazdaságban kevésbé nélkülözhetetlen, tehát a hadseregben inkább igénybe vehető férfiaktól (árvák, legények, szolgák, nem öröklő leszármazottak). Az állam politikai és katonai szempontjai egyaránt indokolták a honoratiorok és a nemesség külön kezelését adataik így hiányosak (életkoruk, fiaik életkora nincs feltüntetve). Felmerül a kérdés: a hiányosságok és a bizonytalanságok nem kérdőjelezik-e meg a forrás értékét? „A történeti demográfia szempontjából e korszakot joggal nevezhetjük „fél-statisztikainak", mivel a források mennyisége, minősége a domográfiai folymatok értékelését csak részben, nem tökéletes módon teszi lehetővé. Minden - erről a korszakról való - mikrodemográfiai jellemzést e település, vagy a táj sajátos, specifikus jegyeit kiemelve kellene bevezetni, felsorolva azokat a gazdasági, történeti, néprajzi, járványtani, földrajzi és egyéb tényezőket, amelyek csak erre a tájra, csak a szóbanforgó településre jellemzőek - figyelmeztetve az olvasót, a kutatót az általánosítás vezsélyére." (17-) A kutatónak rekonstruálnia kell a készítők tevékenységét, gondolatmenetét, hogy értékelhető eredményre jusson. A munkálatok alapjai, az „Egyéni ház- és családi ív"-ek szinte mind áldozatul estek a Józsefi rendszer összeomlását kísérő „közörömnek". Valószínűleg ezekből a „megalázó" lajstromokból rakták az örömtüzeket. Csupán Győr városából és az Esztergom vármegyei Nyergesújfaluból maradtak fenn.

(18) Egy „Egyéni ház- és családi ív" a következő információkat tartalmazza: 1. Körzet, megye Uraság Plébánia Helység Sorszám 2. Ház és család száma 3. Háztulajdonos neve 4. A lakók: vezeték és keresztneve (német kiejtés szerint, lehet latin betűkkel is) életkora (a nők, papok, nemesek, tisztviselők és honoratiorok kivételével) foglalkozása testalkata, termete (a katonaságnál számba jövő férfiak esetében)