Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Ortutay Andrásné: Nyergesújfíüu a XVIII. század végén

Az összeírásról „Bizonyos dolog, hogy a lélekszám növelése az állam boldogságát, tekintélyét is növeli" - szögezte le uralma két alapelvét H József egy, a népszámlálás gondolatával foglalkozó levélben. És hozzátette, felkészülvén a magyar rendek ellenállására, amely már 1877-ben megakadályozta az összeírást: „Magától értetődik, hogy a honoratiorok, nemesek és mágnások közül senkinek sem kell húzódoznia attól, hogy családjával összeírják, minthogy magát a Császári Palotát is megszámozták, és politikai tekintetben mindenki fogyasztónak számít*

60 Az összeírást fontossá és sürgőssé tette, hogy egyedül Magyarország népességéről nem álltok rendelkezésre a reform végrehajtásához elengedhetetlen számszerű ismeretek, ezért az ország gazdasági és katonai ereje sem volt felmérhető, s nem volt megvalósítható a lakosság tervezett egységes területi elosztása sem. Igen tömören és reálisan így indokol a főkancellár egy levele: „... nem lehet... törvények és intézkedések hatását helyesen megítélni, még kevésbé azokat jól kiválasztani és elrendelni, ha nem ismerjük pontosan az ország valódi népességszámát, s nem vagyunk állandóan tájékoztatva annak növekedéséről illetve csökkenéséről." a) Ezért nem volt hajlandó figyelembe venni a rendek gyors felháborodását és lassú időhúzását sem. Még 1784-ben írta öccsének és bizalmasának, Lipótnak: ,Jócskán van bajom őnagyságaikkal, a magyarokkal; értelmetlenül és szemtelenül szembeszállnak az összeírással. Könnyen lehet, hogy kénytelen leszek példamutató csapást mérni rájuk, mely majd véget vet gőgjüknek..." (-) Gyakra hansúlyozta, hogy az összeírás senki érdekeit nem sérti, sőt védelmül szolgál az önkényeskedés ellen - de a meggyőzés mellett a végrehajtáshoz való szigorú ragaszkodást is kifejezte. w A rendek szembenállása egyáltalán nem volt „érdektelen". Nem csak a kicsinyes nemesi gőg lázadt, hogy így nem nemes jegyzők vagy bírók „nemes és nagyméltóságú famíliáknak mintegy megszámláló!vá válnak". " '\ és nem csak a hivatali tunyaság. Nyilvánvaló, hogy a statisztikai felmérés „egyenlősdije" előjogokat sért, s bár nem tartalmazza, de előre vetíti az adókivetés rémképét. ... „a nemesi rend kihagyása a korábbi összeírásokból nem volt véletlen technikai hiba. A „statisztikán kívülség", az össze nem űrhatóság a jelentékeny létszámú nemességnek ebben a korban fontos érdeke."

(U) A rendelet (1 ) szövege, szóhasználata jellemző a Józsefi elképzelésekre. Hivatkozik a „népek számára lehető legnagyobb boldogság"-ra, „egyedül a közjó érdeké"-re, tekintettel van az „összeírandók lelké"-re - ugyanakkor keményen kiáll az „állam gazdagsága és méltósága" mellett. Eleve számít a mágnások és a nemesek ellenállására, - s megnyugtatásukul a beszámozott császári palota példáját hozza fel (ennél vonzóbb példát el se képzelhetvén). Elvárja a „lehető legnagyobb pontosság"-ot és „szorgalmasság"-ot, részletesen szabályozza a végrehajtók személyét, a nyelvhasználatot - de a valóban pontos munkát maga teszi lehetetlenné a bonyolult és kicsinyes előírásokkal. (Ilyen a házszámok elhelyezése: „... egyben kívül a kapu mellett kb. 3 hüvelyknyi nagyságban fekete festékkel a számot a házra felírja, úgy, hogy az időjárás viszontagságai le ne töröljék, és belül is olyan helyre, amelyet nem ér eső, felírja ugyanazt a számot, amellyel a házat jelöli." (Gondoljunk a lakatlan falusi házikókra és a pásztorkunyhókra!)