Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Szabó János: Az Esztergom vármegyei Közjóléti .Szövetkezet szervezete és tevékenysége (1942-1944)
Az építkezések vezetésére és ellenőrzésére az eredeti elképzelés szerint külön állandó építésvezetőt alkalmazott volna a szövetkezet, a házakat pedig kulcsátadásig adta volna ki megfelelő vállalkozónak. Az évek során egyik elképzelés sem valósult meg maradéktalanul. „... Esztergom vármegyében és városban ... megoldhatatlan az építésvezetés és ellenőrzés abban a formában, amint erre utasításokat kaptunk. Az egyetlen számbajöhető ajánlkozó havi 240 P-ért és km-enként 53 fillér útiköltség-térítésért lenne hajlandó vállalni" -írta Szabadi 1942. máj. 29-én az OSZF-nek. „Tavaly sem akadt senki, aki vállalta volna - folytatja tovább - hanem én, mint a szövetkezet igazgatója végeztem ezt a munkát 6 község közül 3-ban úgy építve, hogy a szövetkezet volt a vállalkozó. A munkálatokat szétbontottam (kőműves, ács, asztalos, fuvaros stb. munkákra), és ezzel a módszerrel házanként 5-800 P megtakarítást értem el..." (97) Bár alkalmi építésvezetők feltűntek a későbbiekben, állandó építésvezetője még 1943-ban sem volt a szövetkezetnek. „Az építésvezető feladatait a szövetkezet igazgatója vállalta díjtalanul." (98) A szövetkezet fővállalkozói szerepköre is megmaradt 1944-ig, legalább az építkezések egy részénél, ami tetemesen megduzzasztotta a szervezési és adminisztrációs feladatokat. Az építkezések kivitelezésébe a szövetkezet általában bevonta a helyi vállalkozókat és iparosokat is, ám a legnagyobb súllyal az egész megyében az Esztergom városi vállalkozók és iparosok voltak jelen. Egy 1944. ápr. 22-i újságcikk valószínűleg túlzó adata szerint a szövetkezet megbízásából addig Esztergom városban 300.000 P, a vidéki építkezéseken pedig 800.000 P értékű munkát végeztek az esztergomi iparosok. (99 ) A kivitelezőkkel - természetesen már akkor is - gyakran voltak problémák. „Előfordult, hogy az egyik községben épített 7 ház közül 5-nek a hátsó falát le kellett bontani és újra falaztatni, mert összedőléssel fenyegettek.... Más esetben meg kellett vonni a munkát építés közben, és házi kezelésben befejezni. Előfordult az is, hogy csak perrel való fenyegetéssel (tudták) vállalt kötelezettségére szorítani a vállalkozókat." 000-) b) „Iparvidékikirendeltség" (I0,) Az előző részben említett 90-100 ONCSA-házon túl a szövetkezet közreműködésével, de a VISCOSA-gyár pénzén épült fel Nyergesújfalun a 40 un. VISCOSA-ONCSA ház 194344-ben. (102) A gondolat már 1941 elején felmerült Szabadiban, hogy az iparvidéki községekre elsősorban vállalati tőkék bevonásával kellene, illetve lehetne kiterjeszteni a szövetkezeti tevékenységet. Ezügyben először a Salgótarjáni Kőszénbánya RT. Dorogi Bányaigazgatóságát kereste meg, ahol azonban finoman visszautasították. Azonban, tekintettel a nagyszámú iparvidéki-munkás kérelmezőre, akiknek legalábbis a zömét vissza kellett utasítani, a gondolat 1942-ben sem aludt el. Feltehetőleg valamikor ennek az évnek a közepén érkezett Szabadihoz az a különös levél is, aminek valószínűleg szerepe lett az események későbbi alakulásában. A levelet ifj. Becsek Lajos, a Magyar Elet Pártja nyergesújfalui szervezetének „munkástitkára" és 8 társa írta alá. A pártszervezet „1942. évi máj. 31-én hozott közgyűlési határozatá"-ra hivatozva felvetik a gondolatot, „hogy Nyergesújfalun egy helyi közjóléti szövetkezet állítasson fel,... (mivel) a falu állandóan nagyobbodik, mindig több és több munkás telepszik le", s a megyei szövetkezettől nyilván nem lehet elvárni, hogy minden problémára egyformán oda tudjon figyelni. Kérik tehát az ügyben a megyei szövetkezet és személyesen Szabadi igazgató támogatását. 1943. jan. 15-re Maros Antal, az Esztergomi járás főszolgabírója az iparvállalatok vezetőinek részvételével értekezletet hívott össze az iparvidéki szövetkezeti kirendeltség gondolatának felvetésére. Bár az értekezlet elmaradt, (valószínűleg később tartották meg), az
