Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Szabó János: Az Esztergom vármegyei Közjóléti .Szövetkezet szervezete és tevékenysége (1942-1944)

1943 nyarán megkezdték a 40 házból álló VISCOS A-ONCS A telep építését. Bátorkeszin az 1942. évi akcióhoz hasonlóan most egy volt sörgyár bontásához fogtak. Az év őszén Esztergom-Táborban 14 új ház építésébe kezdtek. 1943 folyamán új és nagy feladatot jelentett az un. „zsidó földek" kiosztásába való bekapcsolódás. Január elejétől december végéig 49-ről 517 főre nőtt a szövetkezetek tagjainak száma. A második üzletévi beszámoló jelentést és mérleget már tetszetős, nyomtatott formában tették közzé. 1944 - természetesen - a rohamosan szúkülő lehetőségek éve volt. A pénzügyi keretek szűkülése, s a romló enyagellátás miatt az OSZF már az év elején elsősorban a megkezdett tevékenységek befejezésére hívta föl a szövetkezeteket. Ez viszont lehetőséget biztosít arra - írták - hogy a szövetkezet „a folyó üzletévben minden hátralékos ügyet (...) rendezhessen, és a mutatkozó hiányokat, elmaradásokat bepótolhassa".

(26) A fokozódó üzemanyag- beszerzési nehézségek miatt a személygépkocsi használatát kizárólag a „szövetkezet rendkívüli érdekeinek megóvása végett" engedélyezték. Az OSZF, valószínűleg ugyancsak a takarékossággal összefüggő koncepciómódosulás értelmében, az addig szövetkezeti kezelésben volt üzemek lehetőség szerinti felszámolását is szorgalmazta. 1944 májusára tervezték a Jókai u. 8. sz. alatt épülő új járási székház elkészültét, ahol az építkezéshez nyújtott, a terv szerint 25.000 P kamatmentes kölcsön fejében „megfelelő raktárt és garaget", irodák céljára pedig „három szobát (kapott) a szövetkezet", két további szobát pedig ekkor már „szociális szakelőadók"-nak hívott szociális gondozók (27-) A szövetkezet utolsó közgyűlése az 1944. június 27-én megtartott 1943. évi zárszámadó közgyűlés volt. A háború vége előtti utolsó igazgatósági ülést 1944. augusztus 22-én tartották ^

8) Ezzel lezárult a szövetkezet történetének első szakasza. 1945 tavasza és 1948 késő ősze között még majdnem négy évig élt a szövetkezet. Ez a szakasz azonban - bár bizonyos feladatokat ekkor is ellátott - az előző, érdemi szakaszhoz képest számára már csak vegetálás és visszavonulás volt. 3. Szervezeti felépítés, külső kapcsolatok A szövetkezeti alapszabály megkülönböztetett alapító és rendes tagokat. „A közjóléti szövetkezet alapító tagja a törvényhatóság, illetve a megyei város közönsége... Az alapító tag ... a jegyzett üzletrészek számának megfelelő számú szavazati joggal rendelkezett, ugyanakkor a rendes tagoknak - tekintet nélkül üzletrészeik számára - csak egy-egy szavazatuk volt." (29,) Az Esztergom vármegyei Közjóléü Szövetkezetnek 22 alapító tagja, s 1943 végétől 500 fő körüli rendes tagja volt. Az egyes számú alapító tag az alispán által képviselt Esztergom vármegye volt, ami egymaga 250 üzletrésszel, s ennek megfelelő számú szavazattal bírt. Közgyűlést 1942 és 44 között mindössze hármat tartott a szövetkezet. * Bizonyos alapvető kérdésekben természetesen elvben ezé a szervé volt a döntési jog, a gyakorlatban azonban - a fentiekből is következően - semmi lényeges szerepe nem volt. „Az alapszabályok szerint a szövetkezet ügyeit az elnök irányításával az igazgatóság intézi."

(32-) Az elnök hivatalból a mindenkori alispán.

(33,) Ugyancsak hivatalból tagja volt az igazgatóságnak a vármegyei gazdasági felügyelő,

(34) továbbá egy, az OSZF által kiküldött személy.

(3 } A földmívelési miniszter, akinek szintén jogában állt volna egy tagot kiküldeni, Esztergom esetében nem élt ezzel a joggal.

(36 ] Az 1942. január 23-i alakuló közgyűlés a hivatali tagokin kívül további 12 igazgatósági tagot választott. A tagok valamennyien magas rangú vármegyei, városi, illetve állami tisztviselők voltak.

(37) Az igazgatóság a folyó ügyek intézésére évi átlagban 10-12 ülést tartott. Itt döntöttek esetről esetre az egyéni juttatások ügyeiben is. Legalábbis 1942-ben majdnem ugyanannyi