Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Kántor Klára: A nemesi genealógia fonásai a Nyitra vármegyei levéltárban

Polgári peres iratok (Processus civiles) Nyitra vármegye feudáliskori iratainak tekintélyes részét képezi a rendi igazságszolgáltatás megyei szervének, a Sedriának anyaga. Az 1726 előtti, bírósági jellegű iratok egy részét az acta congregationaliában találjuk meg, más részeit pedig a levéltári rendezések során különválogatták, így alakítva ki önálló állagokat. Családtörténeti adatokat legbővebben a polgári peres iratok állaga tartalmazza, melynek a fondjegyzék szerinti jelzete l/B-2. Ez az iratanyag 512 doboz terjedelmű, időhatárai: 1646-1849. Dobozon belül az iratok fasciculusok és numerusok szerint kerülnek elrendezésre. Hozzájuk tartozik; 9 kötet mutató, használatukhoz azonban tudni kell, hogy nem az első rovatban szereplő alperes (incattus), hanem az őt követő felperes (actor) családok nevének sorrendjében halad, majd feltünteti a vonatkozó irat jelzetét /fasc., num., dátum) és végül a per tárgyának rövid kivonatát. A iratanyagban a perek mindenféle (kivéve a büntető perek) típusa képviselve van: adóssági, örökösödési, végrehajtási, becsületsértési, úrbéri stb. perek, s a hozzájuk csatlakozó irattípusok (tanúvallomások, tiltakozások, határozatok, ítéletek, beadványok stb.) sokféleségüknél fogva nem csupán a nemesség egyes rétegeinek sokszempontú vizsgálatához, de egyébb társadalmi rétegek ül. osztályok (jobbágyság, polgári, hivatalnoki réteg, egyházi személyiségek és tisztviselők) gazdasági-társadalmi helyzetének ellemzésének s nem utolsó sorban a magyar feudális jogszolgáltatás hivatalszervezetének és működésének kiváló forrásanyaga. Dolgozatomban az eddigiek során azt a néhány feudáliskori fondtípust tekintettem át, amelyek a nemesi genealógia legpregnásabb forrásbázisát képezik, tudván azt, hogy ezzel nem merítettem ki minden lehetőséget, minden levéltári forrást, amelyben e témára vonatkozó adatok föllelhetők. Befejezésül még egy, talán nem érdektelen, lehetséges genealógiai forrást szeretnék megjelölni. A nyitrai levéltár külön fondként kezeli a volt vármegyei levéltárosok hivatali s részben magánjellegű - levelezéseit, iratait.

(29) Közöttük találunk a leváltárra, a megyeházára vonatkozó leltárakat, könyvlistákat s egyéb kimutatásokat, statisztikákat éppúgy, mint a levéltámokok tudományos célzatú magánjegyzeteit, feljegyzéseit, vázlatait. Sajnos, a 47 doboznyi irat nagy része rendezetlen állapotban van, s nehezen áttekinthető, de alkalmanként hasznos segítséget nyújthatnak. így a már több ízben említett Romhányi János iratai között számtalan genealógiai feljegyzést, családfa-vázlatot fedezhetünk fel, amelyeket közel két évtizedes levéltári pályafutása alatt készített. Tudományos ambícióit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1908-ban beadvánnyal fordult a megye Törvényhatósági Bizottságához, melyben előadja, hogy több mint egy évtizede foglalkozik családfakutatással, s eredményeit „Genealógiai táblák" c. szeretné közzétenni. A kötet 7-800 Nyitra megyei nemes családot tartalmazna, de tetemes nyomdaköltségek miatt 2000 korona támogatást kénytelen kérni. Feltehetőleg a kért összeget megkapta, mert 1914-ben több vidéki lapot értesített az I. kötet megjelenéséről, kérve a műnek az irodalmi rovatban történő ismertetését. A könyv címe: Magyarország címeres könyve - Liber armorum Hungáriáé. A könyv nem szerepel a bibliográfiákban, közelebbi sorsát nem ismerjük, az azonban bizonyos, hogy Romhányi az 175455-ös nemesi összírás adatait a Komáromban megjelent Levéltárosok Lapjában közreadta.

(30) Romhányi minden bizonnyal szakavatott családfa kutató volt, hiszen felkészültsége latin és német nyelvű jegyzetei is bizonyítják -, az iratanyagban való jártassága, precizitása - adatai mellett feltüntette azok jelzeteit is - valóban tudós levéltárossá avatják őt, akinek tudományos pályáját az I. világháború és következményei szakasztották meg.