Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Csombor Kizsebel: Lengyel katonai menekültek Esztergomban a II. világháború idején

Lengyel tisztek az esztergomi Tiszti Üdülőben Esztergom és Esztergomtábor a székesfehérvári n. hadtestparancsnokság hatáskörébe tartozott. A városban 1932-ben készült el a város tulajdonát képező és a magyar királyi kincstár által bérelt Tiszti Üdülő. A minden igényt kielégítő, gyönyörű parkkal övezett épületbe 1939. szeptember végén költöztetett lengyel tiszteket a honvédhatóság.

(12) Létszámuk alakulás Tiszt Legénység Egyéb Férőhely Őrség 1939. IX. 28. (13

° T . Lgs. 3tiszt

(17) 1939. IX. 28. (13

° 62 13 5 nő 120 40 3tiszt

(17) 1939. IX. 30.

(14) 1 gyermek 20 lgs. 1939. IX. 30.

(14) 120 16

(18.) 1940. IV. 10.

(15) 49. 19 31 nő 16

(18.) 1940. IV. 30.

(16) 19 gyermek 1940. IV. 30.

(16) 44 20 33 nő megszűnésekor 28 gyermek Az adatok, bár nem feltétlenül pontosak jelzés értékűek. Azonnal szembetűnik, hogy 1939. októberétől a tisztek létszáma nagy mértékben csökkent, illetve a nők és a gyermekek aránya folyamatosan nőtt. E komoly létszámbeli fogyatkozás mögött az emigráció kezdetétől megszervezett evakuáció állt. A tisztek szökését nagymértékben elősegítette, hogy szabad mozgásukat 1940 nyaráig a valóságban nem korlátozták. A visszaemlékezések szerint a Tiszti Üdülőből is szabadon meglátogathatták a lengyel tisztek magyar barátaikat, akik számos esetben polgári ruhával is elláták őket.

(19) A nők és gyerekek létszámának növeléséből arra következtethetünk, hogy egyre több tiszti család került az Üdülőbe. Megfelelőbb elhelyezésük érdekében a város vezetése hirdetést tett közzé az Esztergom és Vidéke című helyi lap októberi és novemberi számaiban, ami szerint: „Bútorozott szobákat keresünk igen jó díjazás mellett menekült lengyel tisztek hozzátartozói részére."

(20,) A városban sok barátot találtak a lengyelek, hiszen a lakosság nagy rokonszenvvel fogadta őket. Azontúl, hogy maguk is vendégül látták a menekülteket, számos helybéli részt vett a Tiszti Üdülőben 1940. március 15-én tartott megemlékezésen. Az ünnepségen Jan Sadkowski alezredes, a tábor rangidős tisztje beszélt a magyarság szabadságünnepéről, 1848/49-ről, melyben annyi lengyel is vérét ontotta a magyar ügyért. „Végül Bleicher Danuta szavalta el saját versét, melyben az évszázados lengyel-magyar barátságot és a kölcsönös szabadságszeretet ecsetelte meleg szavakkal. A magyar és lengyel himnuszok eléneklése fejezte be az ünnepélyt."

(21) 1940. április elején a lengyel tisztek és hozzátartozóik a város közönsége előtt mutatták be kulturális műsorukat a Katolikus Legényegylet nagytermében (mai Művelődési Központ). „A lengyel tisztikar a magyarok iránt érzett hagyományos szeretetét azzal is kifejezésre juttatta, hogy Bajorek Kázmér kapitány az egyes számokat magyarul is bemondta, az előadás végén pedig magyar nyelven köszönte meg az érdeklődést."

(22

'A csökkenő létszám és a szökések szervezésében vállalt szerepük miatt a HM. elnöki 21. 98.865/39. sz. rendelete értelmében külön tiszti táborokba vonták össze a legénységi táborokban alkalmazásra nem kerülő lengyel tiszteket.

(23) Az esztergomi Tiszti Üdülőből 1940. IV. 30-án költöztették el a tiszteket és hozzátartozóikat a pelsőci tiszti gyűjtőtáborba, annak ellenére, hogy Glatz Gyula polgármester kérte helyben hagyásukat, hivatkozva arra, hogy a mintegy 12.000 pengő zsoldjuk itteni elköltése fontos tényező a város kereskedelmi életében. (24) A polgármester érvelése érthetővé válik, ha megvizsgáljuk a korabeli Esztergom belső viszonyait. A város lakosainak száma az 194l-es népszámlálási