Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Kardos István dr.: Az idegenforgalom helyi cs regionális irányítása
Philipp József. Kinevezték az Idegenforgalmi Hivatal új vezetőjét is - havi 100 Pdíjazás mellett - Szokob Károly személyében. Az augusztus elején kinevezett vezető s a bizottság az adott körülmények között nem vállalkozott arra, hogy megújítja a Nagyboldogasszony-napi ünnepségeket, így azok ebben az esztendőben is a szokásos keretek között zajlottak. A frissen kinevezett hivatalvezető az idegenforgalmi kisbizottság szeptember elején tartott ülésén mutatkozott be a testületnek. Szívós-Waldvogel József az OMIH-lal való együttműködésre, panziók létrehozására továbbá a következő évad előkészületeinek időben történő megkezdésére hívta fel Szokob figyelmét. Az Idegenforgalmi Bizottság 1940 novemberében tartott ülésén Szokob arról számolt be, hogy csökken a dobogókői autóbuszjegyek ára. Szóba került egy önálló IBUSZ-iroda létrehozásának lehetősége is. Megnyitásához a várónak legalább évi 100 000 P forgalmat kell garantálnia, ami figyelembe véve a közlekedési jegyek árusításából származó bevételt, biztosíthatónak látszik. A jövő idegenforgalmára nézve biztatónak tartotta azt is, hogy 1940. december 18-án megnyílik a régen várt diák- és turistaszálló. A csökkenő beszerzési lehetőségek, a romló élelmiszerkínálat és áruellátás következtében mélypontra jutott a város idegenforgalma. 1941 szeptemberében lemondott posztjáról Szokob Károly, akinek a helyére október l-jétől a 303/1941. kgy. sz. határozatával a közgyűlés Cseicsner Rezső könyvelőt nevezte ki. Egyidejűleg hozzájárult ahhoz, hogy ő vezesse az OMTH diákszállóját, s árusíthassa az IBUSZ Rt. égy egyéb utazási irodák által forgalomba hozott vasúti és egyéb jegyeket, szolgáltatásokat. { Az Idegenforgalmi Bizottság 1941. októberi ülésén jóleső érzéssel vette tudomásul azt, hogy a Magyar Vendégforgalmi Szövetség 26 esztergomi fizetővendég-szolgálati helyet szerepeltetett országos nyilvántartásában. Sikerült javítani a közlekedés feltételei is. Elérték, hogy Pestről a kora délutáni órákban induló vonat ne csak Dorogig, hanem Esztergomig közlekedjen. Az eredmények nyomán a nyári hónapokra alkalmazott kisegítőt állandósították, s a közgyűlés 38/1942. kgy. sz. határozatával havi 40 P tiszteletdíjat biztosított az addig honorárium nélkül dolgozó Cseicsner számára (24) 10/1942. kgy. sz. határozatával Philipp Józsefet és Simándi Bélát, a vármegye iskolánkívüli népművelési bizottságának titkárát beválasztotta az Idegenforgalmi Bizottságba. (25) A bizottság 1942. februári ülésén, melyet dr. Bánomi (Brenner) Antal elnökletével tartott meg, tudomásul vette, hogy Cseicsner Rezső - főállásban a városi vízvezeték könyvelője - egyéb elfoglaltsága miatt - nem tudott részt venni a III. Idegenforgalmi Szaktanfolyamon. Ennek pótlásaként a város költségére felkeresheti az ország fontosabb idegenforgalmi központjait. 1942-ben megszüntették a hajók menettéri jegyeinek kedvezményét, ami jelentős mértékben rontotta a város idegenforgalmi esélyeit. A vendégek azonban, ha csökkenő számban is, de ezt követően is igénybe vették az MFTR hajójáratait. így érdemes volt megvalósítani a városnak Einczinger Ferenc javaslatát. 1943 tavaszán útbaigazító táblákat helyeztek el, megkönnyítve ezzel az idegenek tájékozódását. Ez időtől kezdve állandósult a város küzdelme a közlekedési feltételek megőrzéséért, esetenként javításáért. E tárgyalások váltakozó sikerrel folytak. A MÁV 1942-ben például nem volt hajlandó a város számára kedvezőbb menetrend alapján közlekedtetni a vonatokat. Az MFTR viszont a kölcsönös előnyök alapján hajlandónak bizonyult arra, hogy hajóit korábban indítsa Budapestről Esztergomba, s későbben kezdjék meg azok útjukat visszafelé. 1943-ban a sorozatos panaszok miatt visszavonták Bodor Zoltántól az autóbuszjáratok üzemeltetésének jogát, s az egész helyi közlekedést a Start cégnek engedték át, megfordítva ezzel a néhány év előtti helyzetet, amikor is a Startot tiltották ki a városból. Az esztergomi idegenforgalom a befektetett munka nyomán a romló viszonyok ellenére sem omlott össze. 1943-ban még nyugodt szívvel s némi büszkeséggel írhatta a „Magyar Sión": „Városunkat a rendkívüli idők ellenére kisebb-nagyobb csoportok keresik fel."
