Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
L. BALOGH BÉNI mindenki továbbra is végezze el lelkiismeretesen a mezőgazdasági munkát, és vesse alá magát a terménybeszolgáltatásnak. Hangsúlyozta: tévedésen alapul az a felfogás, amely szerint az áttelepülésre jelentkezettek már csehszlovák állampolgárok, így a magyar kormány rendelkezései nem érvényesek rájuk nézve.217 E felfogásnak viszont ellentmondott a magyar-csehszlovák vegyes bizottság 7. sz. véghatározata, amely már 1946. augusztus 27-én hatályba lépett ugyan, de a belügyminisztérium csak október 2-án közölte azt az alispánnal.218 A határozat szerint az áttelepülőkön augusztus 27-étől számítva nem lehetett behajtani semmiféle adót, illetéket, természetbeni szolgáltatást, és semmiféle közjogi teher viselésére nem kötelezhették őket a magyar hatóságok. A kaotikus helyzetre 1946. október 1-jén a csévi jegyző is panaszkodott, aki ekkor még csak a rádióból tudhatott a vegyes bizottsági határozatról. „Az adóbefizetések a szlovák kitelepülések miatt nem teljesen kielégítőek. A rádió bemondása szerint a kitelepülőktől semmit nem lehet behajtani, viszont a rendelkezések az ellenkezőjét mondják. ”219 További feszültséget gerjesztett az a tény, hogy - az esztergomi járási főjegyző jelentése szerint - az addig kitelepült szlovákok már 1946 októberétől „mind nagyobb csoportokban szökdösnek vissza”. „A visszaszökött szlovákok a már átvitt ingóságaikat Szlovákiában hagyják, és mint mondják, inkább itt csak burgonyán élnek, mint ott maradjanak. ”220 A hazatérőknek jegyzőkönyvet kellett aláírniuk, amelyben hivatalosan kijelentették visszamaradási szándékukat, és kérték annak engedélyezését.221 Visszatérésük számos kérdést vetett föl, hiszen sok esetben a munkanélküliek számát növelték, vagy ellátatlanokként élelmiszerjegyeket igényeltek. Egyre gyakoribb jelenséggé vált az is, hogy a még otthon lévők vonták visszajelentkezésüket. Vértesszőlősön 1946 novemberében például egy hét leforgása alatt 25 család gondolta meg magát, és lépett vissza a kitelepüléstől.222 A tatai járás szociális titkára szerint 1947 első hónapjaiban Bánhidán, Tardoson, Oroszlányon is „igen lelohadt” az a kitelepülési hév, ami az elmúlt évet jellemezte, mivel a szlovákok sorra vonták visszajelentkezésüket. „Ennek lehetőségét a magyar lakosság nagyon helyteleníti, azt mondva, hogy akkor, amikor az ország olyan nehéz helyzetben volt, akkor megtagadták a magyar sorsközösséget, kívánkoztak el innen, 217 A szlovák kitelepítési ügyek miniszteri biztosának 119/1946. sz. rendelete. KEMÖL, IV-954, ad 101/1947. alisp. sz. 218 34.713/1946.1/2. B.M. sz rendelet. Uo. 219 Csév nagyközség elöljáróságának 1946. október 1. jelentése. KEMÖL, IV-951-b, ad 50/1947. foisp. sz. 220 Az esztergomi járási főjegyző 1946. november 17-i jelentése. KEMÖL, IV-951-b, ad 334/1946. foisp. sz. Lásd az esztergomi járási főjegyző 1947. január 31-i jelentését is. Uo. 221 Gyüszi: i. m. 16. o. Voltak olyanok is, akik „feketén”, tehát nem a lakosságcsere-egyezmény keretében mentek át Csehszlovákiába, majd pár hetes ott tartózkodás után tértek haza. Uo. 222 A tatai járási főjegyző 1946. december 5-i jelentése. KEMÖL, IV-951-b, ad 334/1946. foisp. sz. 236
