Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. század második felében
A TÖRÖKELLENES VÉDELMI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE... lomásozó oszmán erők sosem voltak elegen, sem létszámban, sem tűzerőben. Ezt az állítást igazolja, hogy ezen erősségeket csak a két birodalom közti nagy háborúk idején támadták, s akkor is mindig az oszmán fősereg teljes ereje kellett megvételükhöz. De rendszerint ez sem ment könnyen. Több esetben az oszmánok, bár elfoglalták a megtámadott erősséget, végső soron mégis az adott hadjárat stratégiai céljainak feladására kényszerültek. Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy az elhúzódó ostrom miatt túl sok időt vesztettek a rövid nyári hadjárati időszakból, és emberben, illetve hadianyagban is súlyos veszteségeket szenvedtek. Gyula, Szigetvár, Eger, Kanizsa, Érsekújvár bevétele egyben az az évi hadjárat végét is jelentette. Győr elfoglalása után az oszmánok ugyan megkísérelték Komárom ostromát, de próbálkozásuk kudarcba fulladt. * A 16. század végére kiépült török elleni végvárrendszer összességében ellátta feladatát, a súlyos nehézségek ellenére feltartóztatta az oszmán hódítást. Állóképességére mi sem jellemzőbb, hogy elviselte a fentebb felsorolt, látszólag igen nagy csapásokat. Míg Gyula és Szigetvár elvesztése valóban hatalmas területveszteséggel járt, addig Eger és Kanizsa esetében a mögöttük kiépült várhálózat, ha nem is teljesen, de azért erőteljesen korlátozta a hódítást. Az oszmánok sem Győr, sem pedig Érsekújvár elestével a védelemben keletkezett rést nem tudták kihasználni, amiben persze közrejátszott a távolság már vázolt problémája is. Ily módon az ország megmenekült a teljes meghódoltatástól, elkerülte a balkáni népek sorsát. Bár az oszmán uralom alóli felszabadítás jórészt idegen fegyverekkel ment végbe, de az ország mégis lehetőséget kapott arra, hogy újból csatlakozzon az európai fejlődéshez. Irodalom Acsády Ignác: Végváraink és költségeik a XVI. és XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények, 1. (1888) 64—85., 246-267. o. Ágoston Gábor: A hódítás ára. A magyarországi török végvárak őrsége, fenntartási terhei és a tartomány pénzügyi helyzete. Hadtörténelmi Közlemények, 111. (1998)2. 351-383. o. Barta Gábor: Az Erdélyi Fejedelemség születése. Budapest, 1979. Domokos György: Várépítészet és várharcászat Európában a XVI-XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, XXXIII. (1986/1.) 47-110. o. 91
