Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. század második felében
A TÖRÖKELLENES VÉDELMI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE... pen azonban dönteni kellett arról, hogy a drinápolyi béke lejártával milyen stratégiát alkalmazzanak az oszmán hódítás elleni védekezésben. Két koncepció csapott össze. Hans Rueber felső-magyarországi főkapitány azt az álláspontot képviselte, hogy támadó háborút kell viselni. Vele szemben az anyagi és katonai lehetőségeket reálisabban felmérő, a magyarországi hadszíntéren ugyancsak gazdag tapasztalatokat szerzett Lazarus von Schwendi az aktív védelem taktikáját javasolta. Az Ernő főherceg vezette tanácskozás ez utóbbi megvalósítása mellett döntött. Ennek értelmében a török portyák és az adóztatás útját álló, szorosan záró védelmi rendszer kiépítését határozták el, amelynek során maximálisan igyekeztek kihasználni a természeti adottságokat. Ilyen védelmi övezet jött létre a kanizsai végvidéken, ahol a Kanizsa-patakot felduzzasztották, az átkelőknél pedig őrhelyeket létesítettek. Hasonlóan jártak el a Rába-vonal, Korpona és Zólyom, illetve Szendrő környékén, a Bodva völgyében a Kassa felé vezető út megerősítésekor. Az 1580-as évek elején kezdték meg Érsekújvár és Károlyváros kiépítését is, amelyek az adott terület, a bányavárosi főkapitányság, illetve a horvát végvidék főváraivá váltak. A haditanácskozás zárta le azt a fejlődési folyamatot is, melynek következtében a horvát és vend végvidékek irányítását az 1578-ban, Grazban újonnan felállított Belső- Ausztriai Haditanács vette át. A fenti intézkedések, az anyagi és katonai erőfeszítések eredményeként a tizenöt éves háború kitöréséig kialakult az egységes szervezetű törökellenes védelmi rendszer. A mögötte álló intézményrendszer, az irányítás és az ellátás módszerei is ekkor nyerték el azt a formát, amely azután a 17. században is biztosította, hogy a védelem fel tudta tartóztatni az oszmán hódítást. * A törökellenes védelmi rendszer ellenálló képességében döntő szerepet játszott az egyes várak kiépítettsége. Hogy ez miképpen, milyen elvek és módszerek alapján történt, azt nagyban befolyásolta a korszakban zajló hadügyi fejlődés igen összetett folyamata. Ezt a társadalmi, gazdasági és hadügyi változásokat magában foglaló jelenség együttest a szakirodalom „hadügyi forradalom” néven említi. Ennek legfontosabb ismérvei a tűzfegyverek, s ezen belül a kézi lőfegyverek széles körű alkalmazása, az olasz várépítészeti módszer elterjedése, e két tényezővel összefüggésben a hadseregek drasztikusan növekvő létszáma, ezzel párhuzamos ellátási nehézségei, továbbá a mindennek folyományaként beálló társadalmi és gazdasági változások, krízisek. (A téma rendkívül összetett, s az elmúlt fél évszázadban könyvtárra való szakmunka született róla; így ehelyütt még rövid kifejtésére sem vállaikozhatom.) A várépítészet módszerei és a tűzfegyverek hatásfokának növekedése közt szoros kölcsönhatás állt fenn, az egyik fejlődése mindenkor kihatott a másikra. Ennek következtében, tekintetbe véve az oszmán haderő számbeli és tü87
