Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. század második felében
A TÖRÖKELLENES VÉDELMI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE... újonnan kiépülő védelmi rendszer irányítását. Ezt a magyar rendek persze nem nézték jó szemmel, s néhány kivételtől eltekintve rendszeresek voltak a súrlódások, ám mivel a pénz és a katona is az örökös tartományokból érkezett, nem sok beleszólásuk maradt a hadügyi kérdésekbe. Az új védelmi rendszer megszervezésben Niklas Graf zu Salm magyarországi főhadparancsnok (1546-tól) és Várday Pál esztergomi érsek és királyi helytartó döntő szerepet játszott. Munkájukat az 1542-től hivatalban levő két országos főkapitány, Nádasdy Tamás dunántúli és Báthory András dunáninneni főkapitány támogatta. A hadvezetés felismerte, hogy megfelelő erejű mezei haderő híján csak várláncolat kiépítésével lehet az oszmán előrenyomulást feltartóztatni. Ezért hozzáfogtak, hogy felmérjék és királyi kézbe vegyék a fontosnak ítélt erősségeket, majd a királyi őrséggel ellátott nagyobb várak körül kisebb őrhelyek láncolatát hozták létre. Szükség esetén új erősségeket is emeltek, néhány feleslegeset pedig leromboltak. Az építkezések ugyan még tervszerűtlenül, esetlegesen folytak, de például Komárom, Győr, Szolnok, Kassa falai már a korszerű, úgynevezett olasz rendszer kívánalmai szerint készültek. A várak felszerelése és ellátása még sok kívánnivalót hagyott maga után, de Salm és Várday mégis megteremtette a királyi várakból álló védelmi rendszer alapjait. Az Adriától Erdélyig, nagyjából a síkvidék peremén húzódó, hatalmas íven kialakuló védelmi rendszert persze nem lehetett egyetlen egységként kezelni, ezért kisebb övezetekre, főkapitányságokra bontották. Elsőként 1538-ban a horvát, majd Stájerország védelmében a vend, azaz szlavón végvidéket szervezték meg, amelyek 1553-tól horvát-szlavón végvidékként már önálló főhadparancsnok alatt álltak. Magyarországon legkorábban, 1546-tól a Bécs előterét védő győri várkörzetet hozták létre, s a Győr, Pápa, Veszprém, Szentmárton várában levő őrséget az alsó-ausztriai rendek fizették. Midőn pedig a törökök az 1552. évi hadjáratban elfoglalták a nógrádi várakat, 1554-ben pedig még Füleket is, a Felső-Magyarország elvágásával és a bányavárosokat is fenyegető veszély elhárítására Balassa János főkapitánysága alatt megszervezték a bányavárosi végvidéket. Ugyancsak az 1551-1552. évi török hadjáratok nyomán vált szükségessé délkeleten a gyulai vagy tiszántúli főkapitányság kialakítása. Balassa és számos más főúri társának bevonása a védelembe arra mutat, hogy Bécs még mindig nem nélkülözhette tapasztalataikat a török elleni küzdelmekben. A törökkel Magyarországon vívott háború sokasodó problémái végül szükségessé tették egy egységes irányító szervezet, az Udvari Haditanács (Hofkriegsrat) felállítását, amelyre 1556-ban került sor. A Haditanács állandó székhellyel rendelkezett, folyamatosan ülésezett, jelentős létszámú tisztviselővel, szakértővel dolgozott, s felügyelte a teljes központi hadügyigazgatást és hadvezetést. Tevékenysége fő céljául az egységes hadügyi szervezeti rendszer kialakítását szabták. Minthogy elsősorban a török elleni háborút irányította, így a Portával kapcsolatos diplomáciát 85
