Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Babi Zoltán: Császári-királyi hadi-berendezkedési terv 1595-ből
CSÁSZÁRI-KIRÁLYI HADI-BERENDEZKEDÉSI TERV 1595-BŐL zepét megelőzően tisztában volt azzal, hogy a Porta hűtlenné lett vazallusai (Erdély, Havasalföld és Moldva) megregulázására indul,19 főseregét tehát az Al-Duna vidékén szándékozik harcba vetni. Az, hogy Gablmann ilyen fontos információ birtokába jutott, jelentheti persze tájékozottságát, illetve befolyását is, de véleményem szerint inkább az emlékiratban megfogalmazott tervek alátámasztására tudatták ezt vele. Összehasonlításképpen megemlítem, hogy Thurzó György - későbbi nádor 1595. május 3-án vetette csak papírra a feleségéhez, Czobor Erzsébethez írt levelében azt, hogy „ a török felöl azt írják bizonnyal, hogy mind Érdélre sietnek alá az itt fen való végbeli törökök is. ”20 Másrészt az ebben az emlékiratban leírt stratégia első lépéseit a császárikirályi hadsereg meg is valósította még abban az esztendőben. 1595-ben a Gablmann által „ajánlotthoz” hasonlóan, a keresztény haderőt két részre osztották: Kari von Mansfeld vezetésével az alsó-magyarországi csapatok újra a Budát védő21 Esztergom vívására indultak, s szeptember 2-án a védők feladták a rájuk bízott erősséget. A Miksa főherceg vezette mintegy 22 ezer fős felső-magyarországi had október közepén Szolnokot támadta meg, de ez a hadivállalkozás sikertelen maradt.22 Tévedés lenne azt feltételezni, hogy a haditanácsosok az udvari történetíró elképzeléseit alapul véve alakították volna ki az évi hadászati tervüket, még ha az adott személy tanulmányozta is Pádovában a kor hadtudományát. Gablmann-nak a döntéshozatalban betöltött valós pozícióját jól mutatja egyébként az is, hogy az esztergomi táborban készített szeptember 6-i emlékiratának már semmilyen foganatja nem volt, bármennyire is szorgalmazta a hadműveletek folytatását. Az, hogy a Duna völgye és Buda az Udvari Haditanács szemében abszolút stratégiai primátussal bírt, a későbbiekben is jól megfigyelhető. Zacharias Geizkof- ler birodalmi fizetőmester 1597. január 11-i jelentésében II. Rudolf császárnak és magyar királynak - Gablmann-hoz hasonlóan - Buda és Szolnok egyidejű megtámadását javasolta.23 Az 1600. december 12-én és 13-án Bécsben tartott haditanácskozásról készített iratból kiderül, hogy az ott jelenlevők többsége, kivéve a stájer követeket, nem az akkor elveszített Kanizsa visszavételét, hanem Buda ostromát tartotta elsődlegesnek. Véleményük alátámasztására ugyanazon érvet emelték ki, mint öt esztendővel korábban Gablmann: Buda elestével a többi megszállt magyar19 Bosztánzáde Mehmed efendi, sejhüliszlám 1595 január-februárjában kiadott telhiszében már III. Murád szultánnak az Erdély, Havasalföld és Moldva elleni katonai akcióra tett ajánlatot. Dávid - Fodor 1983. 283.0. 20 Thurzó levelei 1876. 145. o. 21 Esztergomnak Buda védelmében betöltött stratégiai jelentőségét bizonyítja, hogy még békeidőben is az ezer lot meghaladó helyőrséget állomásoztatott itt az Oszmán Birodalom. Hegyi 1995. 82., 91.0. 22 Tóth 2000. 168-176. o.; Bánlaky 1940. 144-172. o. 23 Müller 1901. 244. o. 61
