Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Babi Zoltán: Császári-királyi hadi-berendezkedési terv 1595-ből
BAGI ZOLTÁN Nyolcadik érve szerint a táborban nincs hiány élelemben, minden van bőségesen, ilyen szerencsében pedig nem lehet minden évben részük - emelte ki Gablmann. Az udvari történetíró hét pontba foglalva számba vette a Buda megtámadását ellenző véleményeket is. Eszerint veszélyes az ellenség területére mélyen benyomulni; Győr visszafoglalása fontosabb, mint Buda megszállása; a császári-királyi katonaság fizetetlen, és nem fog zsold nélkül tovább harcolni; egyesek szerint Székesfehérvár, Palota, Veszprém és Tata közelebb lenne, és elfoglalásuk szükségesebb volna; a dunai utat Visegrád lezárja. Veszélyesnek ítélték meg azt, ha a sereg megütközne az ellenséggel, és ezzel Esztergom elfoglalását kockára tenné. Végül az idő már túl késő ebben az évben egy ilyen nagyszabású hadművelet kivitelezésére. Az irat készítője a továbbiakban ezen aggályokat igyekezett megcáfolni. Gablmann szerint az első kifogás nem állja meg a helyét, hiszen Buda nincs messze Esztergomtól. Az ostrom megkezdése előtt azonban úgy vélte, hogy Szinanpasa- záde Mehmed szerdár seregét mindenképpen nyílt csatában le kell győzni. Ennek megvalósítása érdekében azt javasolta, hogy a császári-királyi hadseregből tízezer lovas és ugyanannyi gyalogos megfelelő számú ágyúval Vörösvámál foglaljon állást és építsen sáncot. Onnan lehetne figyelni az ellenséget, azt, hogy ki lehet-e csalogatni a harcmezőre, illetve rajtuk lehet-e ütni táborukban. Amennyiben győz a kikülönített seregtest, amiben Gablmann nem kételkedett, akkor a törökök Buda környéki tábora a város elővárosaival együtt kezükbe kerülhetne. Egy vereség esetén pedig könnyen visszatérhetnének a fősereghez. Azt javasolta, hogy a Buda körüli kisebb török palánkokat fel kell dúlni, s a parasztokat javaikkal együtt a királyi Magyarország területére kell áttelepíteni, azért, hogy a törököket megfosszák a szükséges élelemtől, és az oszmán fősereg magyarországi ellátását a következő évre lehetetlenné tegyék. Az udvari történetírót - a leírtak szerint - nem zavarta, hogy keresztény lakosok elhurcolására, földönfutóvá tételére biztatott, hiszen úgy gondolta: „amit mi nem tudunk felélni, azt az ellenség se tudja. ” A második ellenérvvel szemben Gablmann megjegyezte, hogy Buda elfoglalásával Győr is a császár kezébe kerülne. Igazát alátámasztandó, érvelését egy frappáns mondattal zárta le: „Aki egy kutat ki akar szárítani, az vagy elzárja a kutat, vagy a kút forrását, mert Győr sokat jelent, de Buda mindent. ” A harmadik ellenérvet, a zsold elmaradását illetően az udvari történetíró kifejtette, hogy az egész sereget 300 ezer tallérból ki lehetne fizetni, amely így több milliós hasznot hajthatna. A negyedik ellenérvre azt válaszolta, hogy a kisebb várak követik a fővárak példáját, és mivel nem akadályozzák a császári-királyi hadsereg élelemellátását, valamint a folyókon s az utakon történő szállítást, így ezek ostroma felesleges idő58
