Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Tóth Sándor László: Az esztergomi csata 1595-ben
TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ mérföldön keresztül üldözte. 14 Illésházy arról emlékezett meg, hogy az erődökből „és az sáncokból és áldgyúkból igen meglövöldözék az törököt”, majd a „keresztény had is megindula rájok.”114 115 Összességében megállapíthatjuk, hogy a támadó, janicsárokat magával vivő győri és anatóliai seregrész Schwarzenberg kétezer fős vallon vértes, kürasszír csapataival csatározott, s az erődök gyalogsági és tüzérségi támogatásával Schwarzenberg kerekedett felül. Az összecsapásban egyes források szerint elesett maga Oszmán pasa is, számos gyalogos és lovas katonával együtt. Lala Mehmed anatóliai csapatai a Víziváros felé menekülvén, a kitörő őrség segítségével elfoglalták ugyan a sáncokat, de ez csak arra volt jó, hogy utána a Vízivárosba, illetve a várba be tudjanak menni. Ez csak részleges oszmán sikert jelentett, mert az e seregrész által kísért janicsárok elestek, az általuk vitt lőpor pedig megsemmisült. így Lala Mehmed lovassági erősítést be tudott ugyan vinni a várba, de gyalogságot, utánpótlást már nem. A másik oldalon Szinánpasazáde szerdár és Mansfeld összecsapásáról a török krónikások kevés információt közöltek. Eszerint Mihalidzslü Ahmed pasa és Szufí Szinán pasa a felső oldalon levő bástyákat támadták. Az ellenség a táborból néhány zászlóaljjal segítségül jött. Erre a két hadsereg „egymással összekeveredni kezdett, s ágyúval, puskával lövöldöztek ”. Ekkor a szerdár úgy vélekedett, hogy a „ hadsereg meghátrált, kíséretével együtt megfordult és megfutamodott. ”116 117 118 119 E beállításban a kiegyenlített küzdelem fordulópontját Szinán fiának gyáva megfutamodása jelenti. Istvánffy tudósítása szerint a belváros (Víziváros) irányába tartó beglerbég és budai pasa ellen Mansfeld először Pálffyt küldte magyar és német lovassággal. Mansfeld augusztus 4-i, Rudolf császárhoz írt első jelentésében is kiemelte Pálffy érdemeit; mindenképpen sokatmondó, hogy egyedül őt említette a főtisztek közül. Eszerint „elsőként támadta meg az ellenséget, és magát mindenkor vitézül viselte. ”ni Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc huszárai kiegyenlített harcot vívtak az ellenséggel, amely „serényen és a mieink mellén lándzsát törve, egy ideig a mieinket feltartóztatta”,"8 Istvánffy szerint kevesen estek el a harc e fázisában; török részről a janicsárok golyózápora ölt meg két ezredest: Brandensteint és Recket. A küzdelmet Mansfeld beavatkozása döntötte el, aki vallon és német lovasságával és 12 ezer fős német és olasz gyalogsággal jött a Pálffy vezette elővéd segítségére. Ekkor az ellenség megingott, majd a gyalogság és lovasság golyózápora miatt megfutamodott."9 Ortelius szerint a német puskás (Archibusier) lovasok, a lovas lövészek és 114 Baranyai Decsi 1982. 244. o. 115 Illésházy 1863. 19. o. 116 Török történetírók III. 235. o. (Kjátib Cselebi), hasonlóan 117. o. (Pecsevi). 117 „ Gedachter her paljy ist der erst Ihn angeriff gewesen, sich wie alzeytt ritterlich gehallte. ” Vö. Mansfeld 1595. VIII. 4-i jelentése Rudolf császárhoz, HHStA Hungarica Fase. 128. 206v. 118 Istvánffy 1962. 386. o.; Vö. még Istvánffy 1868. 735. o. 119 Uo. 36
