Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Tóth Sándor László: Az esztergomi csata 1595-ben
TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ zódniuk.81 A török krónikások a harmadik napi harcról úgy tudósítottak, hogy az ellenség nem jött ki táborából, hanem a gyalogság sűrű csapatokban a sáncárokban foglalt helyet.82 Kjátib Cselebi azt is megemlítette, hogy „a kívülről jövőket visszaverte” az ellenséges gyalogság. Egyedül ő emlékezett meg arról is, hogy Oszmán győri pasa megtámadta az ellenséget, és a korábban elfoglalt Dzsigerdelent (Párkányt) elhagyatta velük.83 Az augusztus 3-i harc során a törökök tehát támadták a keresztény sereg sáncait, de nyílt csatára nem tudták kicsalni Mansfeld hadát; az ágyúk támogatása mellett rohamozó janicsárokat és a lovasságot az erődökben, sáncokban levő gyalogság visszaverte. A csatározás után Mansfeld megtekintette az ostromlott erődítményt, megerősítette védőkkel és további ágyúkkal.84 Az Esztergom további ostroma, illetve felmentése szempontjából fontos nyílt csatára az összecsapások, az esztergomi csata negyedik napján, augusztus 4-én került sor. Szűkebb értelemben e döntő, nyílt harcot szokás azonosítani az esztergomi csatával.85 Mansfeld terve az volt, hogy a vártnál kisebb ellenséget augusztus 5-én támadja meg, serege egy részét hátrahagyva a vár ostromára.86 Számítását keresztül húzta a török, mert egy nappal korábban nyílt, döntő csatát kezdeményezett. Orte- lius szerint a szerdár célja az volt, hogy Esztergom felmentése céljából keresztültörjön, néhány száz török katonát lőporos zacskóval felszerelve bejuttasson a várba.87 Isolano is megemlékezett arról, hogy a beglerbég be akarta juttatni a várba a magával hozott gyalogságot.88 Elsősorban a lőporhiány lehetett aggasztó, emellett a várőrség, a védelem erősítésére is gondolhatunk. Gabelmann naplójának némileg bizonytalan javítgatásoktól sem mentes leírása szerint négy hadoszlopra, csapatra tagolódott a török sereg. Az Oszmán győri pasa vezette első harcrend három részből állt: ezer lovasból, háromezer lovasból és a janicsárokból, valamint egy 600 főből álló csapatból.89 E hadoszlopot tehát összesen 4600 fő és a janicsár gyalogság alkotta. Ez a hadoszlop a keresztény tábor és szőlőhegyek között helyezkedett el. A második hadoszlopot a beglerbég, Szinán pasa fia és a budai pasa vezette, s a szőlőhegyek környékén volt, létszámot a forrás 81 Ortelius 1602. 87r. 82 Török történetírók III. 117. o. (Pecsevi), 235. o. (Kjátib Cselebi). 83 Török történetírók III. 235.0. 84 Istvánffy 1868. 734. o.; Istvánffy 1962. 385. o. 85 A szakirodalomban vö. Gömöry, HK 1891. 650-655. o.; Bánlaky 1940. 158-161. o.; Csorba 1978. 150-151. o.; Bagi, Aetas 1999/4. 63. o.; Tóth 2000. 173-174. o. 86 E tervre Gömöry, HK 1891.649-650. o.; ez alapján Bánlaky 1940. 158. o.; Csorba 1978. 151.0. 87 Ortelius 1602. 87r. 88 Isolano, in Benda, HK 1983. 656. o. 89 Gablman diáriuma, HHStA Hungarica Fasc. 128. föl. 133v. Hasonlóképpen ír a forrás feltüntetése nélkül Gömöry, de ő harmadik csoportként említi ezt az alakulatot. Gömöry, HK 1891. 651. o. 32
