Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Tóth Sándor László: Az esztergomi csata 1595-ben
TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ méretű legyen, kerüljék. ”59 Ortelius tudósítása szerint az ellenség kitört táborából, támadta a keresztény sáncot. A keresztény csapatok is megjelentek a mezőn, mire a török visszavonult, közelebb húzódott táborához.60 A török krónikások három-négy magyar lovas csapatot említettek.61 Istvánffy szerint Mansfeld Pálffy Miklós vezetésével háromezer fős magyar és frankföldi, illetve Rajna-vidéki német lovast küldött ki az ellenség ellen.62 Ortelius huszárokról és magyarokról, valamint a vörös kabátos német lovasokról emlékezett meg.63 Más tudósítás értelmében 900 német és 800 magyar lovas vett részt a harcban.64 Pálffy Miklós bányavidéki, végvidéki és dunáninneni kerületi főkapitány 3300 huszárral és 4815 gyalogossal (hajdúval) szerepelt egy kimutatásban.65 Pálffy feltehetően a 200 fős komáromi és az 500 fős újvári kontingenssel, tehát kb. 700 fős huszársággal vett részt a küzdelemben. A frank kerület által kiállított, német lovasezredet Georg Friedrich von Hohenlohe (Hollach) ezredes vezette.66 A német vagy fekete lovasokból álló ezred négy zász- ló(alj)ra oszlott; az első, négyszáz főből állót maga Hohenlohe, a másodikat helyettese: Johann Reckin, a harmadikat Georg Clerus, a negyediket, a nürnbergit pedig Adam von Planckenstein vezette.67 Az összecsapásban részt vehetett még a rajnai körzet 300 lovasa, akiket Wilhelm von Bemstain kapitány vezetett.68 69 A csatározás során a török „futást színlelt”, hogy a Pálffy vezette magyar és német csapatokat a szakadékos völgyben felállított lesbe csalja.67 Más tudósítás szerint is a visszahúzódó ellenséget követték, ekkor kiderült, hogy az túlerőben van.70 A völgyben levő zöm, a „derékles” megtámadta az előrenyomuló, Pálffy vezette seregrészt vagy elővédet. Istvánffy híradása szerint kezdetben visszaverték az ellenséget, de a török mindig újabb lovascsapatokat vetett be, így „kétes kimenetelű és véres csata” folyt 59 Istvánffy 1962. 384. o.; Vő. még Istvánffy 1868. 733. o. 60 Ortelius 1602. 86v. 61 Török történetírók III. 116. o. (Pecsevi), 235. o. (Kjátib Cselebi). 62 Istvánffy 1962. 384. o.; Istvánffy 1868. 733. o. 63 Ortelius 1602. 86v. 64 Gömöry, HK 1891. 648. o.; Vö. ennek alapján Bánlaky 1940. 157. o.; Csorba 1978. 150. o. 65 Az Esztergom ostromában részt vett katonaságra, a már idézett zsoldoskimutatásra vö. HHStA Fasc. 128. 317r-324v; Pálffy katonaságára vö. 322r-v, Bagi, HK 2001/2-3. 413-414. o. 66 Életrajzára és részvételére a 15 éves háborúban vö. Fatuska János: A tizenötéves háború csataképei a weikersheimi Hohenlohe-kastélyban. In Tata a tizenötéves háborúban. Annales Tataienses I. Szerk. Fatuska János - Fülöp Éva Mária - ifj. Gyüszi László. Tata, 1998 (a továbbiakban: Fatuska 1998), 89-128. o. 67 A frank ezredre és vezetőire vö. 1595-ös zsoldoskimutatás, HHStA Hungarica Fasc. 128. 319r-v; Bagi, HK 2001/2-3. 411. o. 68 Vö. zsoldoskimutatás, HHStA Hungarica Fasc. 128. 319 r; Bagi, HK 2001/2-3. 411. o. 69 Istvánffy 1868. 733-734. o. 70 Ortelius 1602. 86v. 30
