Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Tóth Sándor László: Az esztergomi csata 1595-ben
TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ Gablmann diáriuma az augusztus 2-i bejegyzésében arról emlékezett meg, hogy öt pasa (az aleppói, anatóliai, budai, karamániai és győri) kilencezer lovassal és 500 janicsárral jött, amelyhez csatlakozott Szinán nagyvezír fia háromezer lovassal.40 Összességében 15-16 ezer főre becsülhetjük az Esztergom felmentésére érkező sereget.41 A budai, temesvári, győri és szigetvári beglerbégek csapatai, tehát a magyarországi vilájetek hadereje alkotta a sereg zömét, amelyhez csatlakozott a Nándorfehérvárról jövő Mehmed szerdár csapataival, továbbá Lala Mehmed anatóliai beglerbég vezetésével a Havasalföldről júliusban átirányított anatóliai és ruméliai csapatok egy része, s jelen volt e seregben az aleppói beglerbég is.42 A híradások alapján már 21-én számítottak a török felmentő hadra,43 de hírét vették, hogy 22-én akart elindulni, s másnap hajnalban szándékozott rajta ütni a keresztény hadon, de végül is 23-ra halasztották az indulást44 A július 22-én vagy 23- án elinduló oszmán had július 25-től vagy 26-tól előre küldött kisebb csapatokkal próbálta zavarni Esztergom ostromát. Hangsúlyozni kell, hogy a török felmentő had ekkor még távol volt, s komolyan nem tudta gátolni az ostromot.45 Szinanpa- sazáde Mehmed szerdár tudatában lehetett annak, hogy a keresztény sereg túlerőben van, ezért nyílt csatára csak akkor szánta el magát, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy másképpen nem tudja elvonni az ellenséget a vártól. Istvánffy tudósítása szerint az volt a törökök célja, „hogy a megszálltaknak segélyt vigyenek, oly czéllal, hogy csata közben a várba egy erős dandárt vessenek be; ha pedig az alkalom jó lesz, döntő csatát vívjanak. ”46 Mansfeld igyekezett elkerülni azt, hogy két tűz közé kerüljön. Seregének egy részével folytatta az ostromot, másik részével pedig a támadó török csapatok ellen fordult. Seregében bizakodó hangulat uralkodott. Már az első kisebb összecsapás kapcsán, július 26-án megjegyezte Thurzó György, hogy „ az égen ma igen nagy két jelt láttunk, mit jegyezenek, csak az egy Isten tudgya, az jelek szintén az tábor felett voltának. Hogy Fejérvár alatt megvertük vala az törököt, akkor is hassonló jelt láttunk. ”47 A korszak hiedelemvilágában élő Thurzó bízott benne, hogy az 1593. novemberi 3-i székesfehérvári (pákozdi) győzelemhez hasonlóan, most is keresztény diadalt ígérnek az égi jelek (vélhetően egy üstökös). 40 Gablman diáriuma. 1595. VIII. 2-i bejegyzés, HHStA Hungarica, Fasc. 128. föl. 131v, 132r; Vő. Tóth, AUSz 2006. 65. o. 41 Vö. Marosi Endre: Magyarország hadtörténete I. 216. o.; 20 ezerre Yücel-Sevim 1991. 34. o. 42 Vö. Török történetírók III. 116-117. (Pecsevi), 234—235. (Kjátib Cselebi) 43 Thurzó levelei I. 149. o.: „az budai bassát, segítségével egyetemben, óránként vártuk, és most is várjuk. ” (VII. 21-i levél, CLX. sz.) 44 Thurzó levelei I. 150-151. o. (VII. 23-i levél, CLXII. sz.) 45 Gömöry Gusztáv és az őt követő Csorba Csaba munkájából nem tűnik ki, hogy a török csak augusztus 1-re ért a vár közelébe. 46 Istvánffy 1868. 733. o. 47 Thurzó levelei I. 153. o. (VII. 26-i levél, CLXV. sz.) 28
