Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Női szerepek a változó időben - Bagi Zoltán: Nők a német katonai táborokban a 16-17. században
Bagi Zoltán Nők a német katonai táborokban a 16-17. században Azzal a ténnyel, hogy a kora újkor hadseregeinek táboraiban nők is feltűnhettek, legelőször Nagy László 1985-ben megjelent (Megint fölszánt magyar világ van...) könyvében találkoztam. Állítása szerint ugyanis a Hurenwebelek vagy Huren- weibelek a táborral vonuló kéjnők felügyeletével voltak megbízva.1 Az elsőre talán meglepő feladattal felruházott személyek valóban szerepeltek a 16-17. századi német gyalogezredek zászlótörzseinek vagy prima planajának2 tagjai között, azonban - mint ahogyan látni fogjuk - közel sem csak erre a már-már futtatói szerepkörre kárhoztatva. A 16. században a hadseregek létszámának növekedése, valamint az ezzel együtt járó kézi tűzfegyverek, illetve a tüzérség lőszer- és eszközigénye egyre nagyobb ellátó- és szállítókapacitás működtetését tette szükségessé. A katonákkal együtt vonuló málhacsapatok között voltak, akik a zsoldos seregek tábori életének működéséhez elengedhetetlennek tűnő feladatokat látták el: az élelmiszer beszerzését, a betegek és a sebesültek ápolását, a felszerelések szállítását és karbantartását, sáncok ásását, a lövegek felállítását, valamint a tábor tisztántartását.3 A rendet közöttük a felügyeletükkel megbízott Hurenweibelek és segítőik tartották fent. Hatékony működésükre szükség is volt, hiszen nem egyszer félvilági és kétes egziszten- ciájú személyek is közéjük keveredtek, ami nagy nyugtalanságot szított a táborban.4 5 Nem is csoda tehát, hogy a kortárs katonai szakírók általában nem túl hízelgő jelzőkkel ruházták fel a málhánál „szolgálókat” (Trosser)) 1 Nagy 1985. 145. o. 2 Baumann 1994. 94., 150-162. o.; Waidmayr2003. 38. o.; Bagi 2005. 114. o. 3 Waidmayr 2003. 102. o. 4 Czigány 2004. 46. o. 5 Az egykori Landsknecht, Hans Wilhelm Kirchhof művében istenteleneknek, valamint kéjnőknek és kölyköknek nevezte a málhánál szolgálókat. A kor egyik legtapasztaltabb zsoldosvezére, Johann Jacob von Wallhausen 1615-ben megjelent művében szintén rossz véleménnyel volt róluk. Raimondo Montecuccoli pedig úgy vélte, hogy minden betegség és éhínség a málhacsapatból in261
