Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)

Vármegye- és egyháztörténet - Mózessy Gergely: A békepapok inhabilitásának kérdése (1957-1971)

A BÉKEPAPOK INHABILITÁSÁNAK KÉRDÉSE (1957-1971)

ismét voltak papokat érintő letartóztatások, majd 1957. december 14-én meggyilkolták Brenner János káplánt42 Az év decemberében a püspöki kar adatai szerint 92 volt az internált papok, szerzetesek, apácák és teológusok száma az országban.43

1958 augusztusában Papp Kálmán győri püspököt hozta nehéz helyzetbe a belügyminisztérium. Felderítették, és fejére olvasták titkos kapcsolatait. A megfélemlített püspöki kar elhatárolódott tőle, ő pedig kénytelen volt az inhabilisnek nyilvánított Pajtényi Lászlót és Nedesovszky Jánost visszahelyezni korábbi beosztásukba: helynöknek, illetve irodaigazgatónak.44

E ponton tört meg a kérdésben véglegesen a magyar püspöki kar ellenállása. Az inhabilisek rehabilitálására irányuló állami offenzívába - és az ezzel kapcsolatos zaklatásokba - belefáradtak a főpásztorok. Ezért 1958 őszén megszületett a püspökkari álláspont, miszerint a pápai dekrétummal sújtottak esetében a hatályos Codex Iuris Canonici 81. kánonja alkalmazható. Ennek értelmében, ha a „grave damnum dioecesis” (tehát az egyházmegye nagyobb kárának) veszélye fennáll, az ordináriusok „kényszer hatása alatt, az illető felelősségére” cselekedhettek.45 Érthető módon ezek után már nem álltak ellen a püspökök a végsőkig, könnyebben engedtek a hatalom igényeinek - hiszen a döntés következményeit önmagukról az érintettekre hárították át. Nem csak Róma esetleges büntető rendelkezéseire, hanem a lelkiismereti kétségek terhére is gondolnunk kell e tekintetben.

A rehabilitációnak azonban lehetőség szerint olyan formáit keresték a püspökök, amelyek a dekrétum szavaival nem álltak ellentétben - csak annak szellemével. így a vezető békepapok az állam által kijelölt városokban maradhattak, de csak templomigazgatói címmel, s nem plébánosként; vagy pedig nem helynöki, hanem csak helynök-helyettesi (provikáriusi) címet nyertek.46

A dekrétummal sújtott békepapok egy része sem fogadta örömmel helyzetük enyhülésének ezt az útját. Menekültek maguk is a belső felelősség súlya elől. A már többször említett Mórász Pál Székesfehérvárott úgy lett provikárius, kanonok és címzetes prépost, hogy „ nem élt egy ideig egyik rangjával sem ” — emlékezett Shvoy Lajos.47 Amikor pedig Mórász jegyzői tisztet is vállalt 1964-ben, azt a püspök igyekezett megakadályozni.48

42 Tomka: i. m. 115. o.

43 SzfVPL - No.7227. - 2253/1951. Karácsony előtt 45 személy szabadulását elérte Czapik Gyula.

44 Szántó: A kommunizmusnak sem sikerült... 46. o.; Rosdy: i. m. 254. o.

45 SzfvPL - No.7227. - Sz.N./1958. Az 1958. október 17-i püspökkari konferencia 10. napirendi pontja.

46 Rosdy: i. m. 252-254. o.; Shvoy: i. m. 133. o.

47 Shvoy: i. m. 139. o. Forintos Attila: A székesfehérvári székeskáptalan. Adattár 1777-2004. Székesfehérvár, 2005, 182-183. o.

48 MOLXIX- A-21 -d-23. doboz, 007-30/1964.

255