Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
L. BALOGH BÉNI úgy látta, „ vonzza a kitelepülőket az a körülmény, hogy egy győztesként nyilvántartott országba mennek, ahol a jóvátétel, más államok hadseregének az élelmezése, véget nem érő beszolgáltatások, korlátozások nincsenek. ” 197Az agitátorok szavainak hatására sok szlovákban elemi hatással tört elő a lelkesedés, az addig elfojtott nemzetiségi öntudat, de még több embert befolyásolhatott a föld utáni vágyakozás, meg talán a szebb ház, a tágasabb porta ígérete.197 198 Az esztergomi székhelyű, 5. sz. CSÁB körzetben 7863-an, míg a bánhidaiban (6. sz.) 6577-en jelentkeztek kitelepülésre.199 A körzethatárok azonban nem estek egybe a közigazgatási határokkal, hiszen az ötös körzet illetékességi területe Esztergom, Tata, Pomáz, Pest megye északnyugati része, míg a hatosé Gesztes- Enying, Pápa, Veszprém, Zirc, Devecser volt.200 Számításaink szerint az esztergomi járás községeiben és Esztergom városában több mint négyezer személy iratkozott föl a listákra. Ha az 1941. évi népszámlálás szlovák anyanyelvi adatait községenként összegezzük, a járásban szinte ugyanannyi, mintegy ötezer szlovákot találunk. Mégsem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy az összes szlovák kitelepülésre jelentkezett volna: Kesztölc 1991 szlovák anyanyelvű lakosából „csupán” 1091-en iratkoztak föl a listára, Piliscséven 1704-ből 927-en, Pilisszentléleken 473- ból 210-en. A jelentkezők között ráadásul voltak magyar nemzetiségűek is,201 sokan kétszer jelentkeztek, és a listára felkerültek halottak vagy ismeretlenek is. Az érem másik oldala az, hogy a népszámlálás adatai néha súlyosan torzítottak: 1941- ben Sárisápon például mindössze 35 személy vallotta magát szlovák anyanyelvűnek, de öt évvel később - meglepő módon - 1025-en jelentkeztek áttelepülésre.202 A feliratkozottak számából persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a szlovák nemzeti identitástudatra vonatkozóan, hiszen a jelentkezőket elsősorban a nagyobb lehetőségek, a jobb életkörülmények ígérete vonzotta. A tatai járásból Vértesszőlősön (427) és Bánhidán (843) akadt a legtöbb jelentkező. E két helyiség esetében is feltűnően nagy a különbség a listára feliratko197 A tatai járás főjegyzőjének 1946. május 31-i jelentése. Uo. 198 Végváriné: i. m. 317. o. 199 Kugler József: Menni vagy maradni? A kitelepülésre jelentkezett magyarországi szlovákok területi megoszlása, társadalmi összetétele. Limes, 1999. 1. sz. 81. o. 200 Bukovszky László: A magyar-szlovák lakosságcsere párhuzamai a Galántai járás és Nyíregyháza között. In Csombor Erzsébet (szerk.): Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltári Szakmai Nap előadásai 1994-2004. Archív a regionálna história... Esztergom, 2005, Komárom-Eszter- gom Megyei Önkormányzat Levéltára, 331.0. 201 Oroszlányon például az egyik névsorban szereplő 41, kitelepülésre jelentkezett személy közül 14 magyar nemzetiségű volt. Gyüszi: i. m. 16. o. 202 Uo. 15. o. Az 1941. népszámlálás szlovák nyelvismeretre vonatkozó sárisápi adatából (1224 fő) következtethetünk talán leginkább arra, hány szlovák élhetett Sárisápon. Lásd Az 1941. évi nép- számlálás. 3/a. Anyanyelv, nemzetiség, nyelvismeret. Budapest, 1983, Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, Magyar Országos Levéltár, 90. o. 232
