Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
L. BALOGH BÉNI vákia győztes állam, és Magyarország, mint vesztes, még évtizedekig súlyos gazdasági körülmények között kénytelen élni.179 180 A bánhidai, 6-os körzetben tevékenykedő bizottság a tatai járásban lévő Oroszlány, Tardosbánya, Bánhida és Vértesszőlős községekben tartott népgyűléseket. Oroszlányon április 13-án a turócszentmártoni kamaraszínház lépett föl. A Narodna Obroda c. szlovák újság egy cikkében („A magyarok barbár módszerei”) azzal vádolta meg Milány János oroszlányi evangélikus lelkészt, hogy az kiutasította templomából az előadáson részt verteket, hasonlóképpen azokat is, akik átte- lepülésre jelentkeztek. A vád szerint ez utóbbiak gyermekeinek konfirmálását is megtagadta. A községi jegyző valótlanságnak nevezte a vádakat, és arra kérte a vármegyei alispánt, tegyen megfelelő lépéseket, mivel „nagyon kezd kiéleződni a viszony az áttelepülők és maradók között 180 Az oroszlányi jegyzőhöz hasonlóan látta a helyzetet a pilisszentléleki plébános, a kisgazdapárt helyi elnöke is, aki a főispánnak címzett, szenvedéllyel megírt levelében visszatekintett a csehszlovák propaganda időszakára. „Az ún. propagandisták olyan szabadságot élveztek, aminőt talán mi magunk, magyarok sem. Tudok olyan eseteket, ahol gyalázták a magyarságot magyar földön [...]. Lassan olyan sikeresen elmérgesítették az elmenni szándékozók és maradók között a helyzetet, hogy ma már szabályszerű gyűlölet dúl köztük. Persze minket, a falu eddigi vezetőit, tanítókat és papokat sem kíméltek [...] Sajnos, védelem sehol sem volt. A magyar kormány mintha aludt volna az egész idő alatt. ”181 A CSÁB hat hetes propaganda-tevékenysége az egyezmény értelmében 1946. április 14-én véget ért. Ezt követően a körzeti bizottságoknak mindenfajta propagandától tartózkodniuk kellett: csupán az áttelepülésre jelentkezett szlovákokat és azok vagyontárgyait írhatták össze, de azt is csak hivatalos helyiségeikben, vendéglőkben, munkásotthonokban vagy más nyilvános helyen tehették - házról házra járva összeírást nem végezhettek. Jelentések, jegyzőkönyvek sokasága viszont azt tanúsítja, hogy a csehszlovákok nem tartották tiszteletben az egyezményt, és a propagandát - nyílt vagy burkolt formában - tovább folytatták. A csévi rendőrbiztos szerint a bizottság tagjai házról házra járták a községet, és erős magyarellenes propagandát fejtettek ki a lakosság körében. Többeket is azzal ijesztgettek, ha most nem iratkoznak fel az áttelepülésre, „akkor majd elviszik őket az oroszok Szibériába, mert egy tót sem maradhat Magyarországon, és eljön 179 Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa. Budapest, [é. n.] Bereményi Könyvkiadó /Népek hazája/, 134. o. 180 KEMÖL, IV-954, 5477/1946. alisp. sz. Oroszlányi visszaemlékezők szerint az áttelepülés kapcsán nagy családi, baráti, kocsmai viták folytak, amelyek a végén elmérgesedtek. Lásd Végváriné: i. m. 317-318. o. 181 A pilisszentléleki plébános 1946. július 22-i levele a főispánhoz. KEMÖL, IV-951-b, 715/1946. foisp. sz. 228
