Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
NEMZETISÉGI KÉRDÉS KOMÁROM-ESZTERGOM VÁRMEGYÉBEN 1945-1949 KÖZÖTT Ilyen körülmények között - de a nagyhatalmak nyomásának eredményeként is - a magyar vezetés kénytelen volt felvenni a tárgyalások fonalát. Gyöngyösi János külügyminiszter elfogadta az 1945. november 11-i, Prágába szóló meghívását, megkezdődtek a lakosságcseréről folyó egyezkedések.164 A kezdeti sikertelenség után, 1946. február elején megszületett az egyezmény tervezete. Lényege: a csehszlovák hatóságok jogot nyertek annyi szlovákiai magyar kitelepítésére, ahány Csehszlovákiába önként áttelepülni óhajtó magyarországi szlovák jelentkezett. Az egyezményt, az ehhez kapcsolt jegyzőkönyveket és levélváltásokat 1946. február 27-én írták alá Budapesten.165 III. 1. Csehszlovák bizottság a megyében: sérelmek és kölcsönös vádaskodás166 A magyar fél számára az egyezményben az volt a legmegalázóbb, hogy míg a magyarországi szlovákok számára az áttelepülés önkéntes és bármikor visszavonható volt, addig a szlovákiai magyarok áttelepítése egyoldalú csehszlovák kijelölés alapján történt, és kényszer jelleget öltött. A szlovákok áttelepülésének előkészítésére, a jelentkezési nyilatkozatok átvételére és az egész áttelepítési akció lebonyolítására a csehszlovákoknak jogukban állott különbizottságot küldeni Magyarországra. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) tagjai szabadon mozoghattak az ország területén, az áttelepülés ösztönzése érdekében írásban és szóban, valamint a magyar rádió útján propagandát fejthettek ki a szlovákok körében, szlovák nyelven. A körzeteikhez tartozó településeken két-két nyilvános gyűlést tarthattak: egyet a propaganda megindításakor, egy záró gyűlést pedig ennek végeztével. Plakátokat, röpiratokat és sajtóterméket is terjeszthettek, csehszlovák eredetű filmeket vetíthettek. Március 4-ével kezdődően a bizottság hat hétig folytathatta propagandáját, ezt követően már csak az önként jelentkezettek összeírását hajthatta végre. Munkáját a magyar szervek nem akadályozhatták, ellenkezőleg, „küldetésük elvégzését” lehetőleg segíteni kellett. Az érintkezés megkönnyítése végett az ország különböző vármegyei főkapitányságának 1945. december 9-i jelentése. KEMÖL, IV-951-b, ad 605/1945. foisp. sz. 164 A részletekről Kertész István: Magyar békeillúziók 1945-1947. Oroszország és a Nyugat között. Budapest, 1995, Európa - História, 241-254. o. 165 A lakosságcseréről újabban lásd Szarka László: A csehszlovák-magyar lakosságcsere helye a magyar kisebbség tervezett felszámolásában 1945-1948 között. In Cholnoky: i. m. 45-61. o. 166 Tanulmányunk III. 1. és részben a III.2., illetve III.3. alfejezetei az alábbi munkára támaszkodnak: Balogh Béni: Csehszlovák-magyar lakosságcsere: ki- és betelepítések Komárom-Esztergom vármegyében a II. világháború után. In Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának Évkönyve 1993-1994. Esztergom, [é. n.], 167-186. o. A továbbiakban ezért e munkára külön nem hivatkozunk. 225
