Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
NEMZETISÉGI KÉRDÉS KOMÁROM-ESZTERGOM VÁRMEGYÉBEN 1945-1949 KÖZÖTT köszönhető, hogy az eredetileg számításba vett több mint 1100 személynek végül csak a töredékét telepítették ki. A bányászok között azonban - amint azt a szeptember 4-i főispáni jelentés szűkszavúan megállapítja - így is „nyugtalanság támadt” a kitelepítéssel kapcsolatban.129 130 A járási főjegyző beszámolója szerint „a kitelepítési kormánybiztos megbízottja, a kitelepítés során a bányászokra vonatkozó mentesítési kérelmeket az üzemi bizottság, a bányaigazgatóság és a szakszervezet bevonásával [a] helyszínen felülvizsgálta. ”13l) Ez arra enged következtetni, hogy a mentesítés körül az utolsó pillanatig káosz lehetett. A kitelepítettek ingó és ingatlan vagyona, akárcsak a többi kitelepített község esetében, itt is a magyar államra szállt, leltározásukat a földhivatal kiküldötteinek és a községi elöljáróságnak kellett közösen elvégezni. A hátrahagyott vagyon számbavételén kívül gondoskodni kellett azok megőrzéséről, ami nehéz feladatnak bizonyult. A dorogi kitelepültek például alig hagyták el otthonaikat, az éjjeli órákban ismeretlen tettesek máris „egy-két lakóházat feltörtek és onnan ingóságokat elloptak”.131 Az 1947-ben sorra került másik Komárom-Esztergom megyei falu, a tatai járáshoz tartozó Kömye kitelepítéséről viszonylag keveset tudunk, annak időpontjáról is ellentmondásos adataink vannak. A községi elöljáróság szeptember 14-i jelentése szerint ez augusztus 27-én,132 egy kitelepítési névjegyzék szerint pedig 30- án történt meg.133 Feltehetően inkább az első dátum a helyes, amit közvetett módon a közeli Tarján község plébánosának feljegyzései bizonyítanak, miszerint a környei „svábok” kitelepítésének híre augusztus 28-án terjedt el Tarjánban.134 A kitelepítettek számát illetően is különböző adatok állnak rendelkezésünkre: a már említett névjegyzéken 465 személy szerepel, a tatai járás főjegyzője pedig augusztus 30-i jelentésében 500-ra becsülte őket.135 Annyi bizonyos, hogy a kitelepítés körülményei nagy megütközést keltettek mind Kömyén, mind pedig a szomszédos településeken. A járási főjegyző több mint egy hónappal az eseményt követően arról írt, hogy „ a környei kitelepítés körül észlelt visszaélések hullámai még nem ültek el. A környező községek lakossága mélyen elítéli a visszaéléseket, és ugyanakkor elítéli 129 Főispáni helyzetjelentés, 1947. szeptember 4. KEMÖL, IV-951-b, ad 50/1947. föisp. sz. 130 Az esztergomi járás főjegyzőjének 1947. augusztus 31-i jelentése. Uo. 131 Gróf: A magyarországi német lakosság kitelepítése... 28. o. 132 Jelentés a tatai járás főjegyzőjének, Kömye, 1947. szeptember 14. KEMÖL, Tatai járás főjegyzőjének iratai, IV-960-a, ad 60/1947. fojegyz. sz. 133 Gróf: A magyarországi német lakosság a tatai járás területén... 63. o. 134 Treszl: i. m. 131. o. Treszl utalásából azonban nem derül ki egyértelműen, hogy a kitelepülés előkészületeinek, vagy befejezett tényének a hírei jutottak el Taijánba. 135 A tatai járás főjegyzőjének 1947. augusztus 30-i jelentése. KEMÖL, IV-951-b, ad 50/1947. föisp. sz. 219
