Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
NF.M7.FTTSF.CtT KÉRDÉS KOMÁROM-ESZTERGOM VÁRMEGYÉBEN 1945-T 949 KÖZÖTT Volksbund-vezetőket és SS-katonákat is felvett, olyanokat, „akik maguk sem tartották magukat méltóknak arra, hogy ebben az országban dolgozzanak”'.93 Ezenkívül állítólag szándékosan arra törekedett, hogy a mentesítés során a családtagokat szétválassza egymástól, és nem tűrte meg azt sem, hogy „olyan bányász maradhasson a faluban, akinek véletlenül lova vagy egy jobban megépített háza volt”. A káosznak végül az utolsó pillanatban a helyszínre érkező Szepessy Géza miniszteri osztályfőnök vetett véget. Megígérte, hogy minden bányász, aki akar, maradhat, „ mert a bányászokra szükség van, és a demokrácia a munkások és munkájuk megbecsülésének kedvéért hajlandó minden, a múltban elkövetett bűnt megbocsátani. ”93 94 ígéretet tett arra is, hogy a mentesített bányászok vissza fogják kapni elvett ingóságaikat. A leányvári kitelepítés körüli botrány hullámai ezt követően még hosszú ideig nem csitultak. A faluba már korábban érkezett telepesek közül kikerült községi bíró, Bikkfalvi Ernő ellen 1946 áprilisában fegyelmi eljárás indult és felfüggesztették állásából. Az a vád érte ugyanis, hogy a kitelepítés során a községi elöljáróságnak átadott „sváb” ingóságok megőrzéséről nem gondoskodott, sőt, az őrizetére bízott és lezárt lakások kulcsait kiosztotta a telepesek között.95 A vád alól később felmentették és visszahelyezték, 1948-ban azonban ismét megfosztották állásától, le is tartóztatták, elsősorban a „sváb vagyonnal való rablógazdálkodás” miatt. Ügyében e végzetes, döntő fordulatot talán az idézte elő, hogy az egyébként a telepeseket pártoló Kommunista Párt kihátrált mögüle. „Feltétlen súlyt helyezek arra, hogy Leányvár községben a teljes rend és nyugalom mielőbb helyreálljon, és ez véleményem szerint csakis Bikkfalvi Ernő elmozdításával érhető el ” - írta ellentmondást nem tűrő hangnemben a párt egyik megyei vezetője az esztergomi járási főjegyzőnek.96 A leányvári kitelepítés anomáliáinak, így a bányászmentesítés körüli botránynak is (eltekintve persze attól, hogy a kitelepítés puszta ténye is embertelen, „botrányos” dolog) az egyik legfőbb oka a falu társadalmát 1945 nyara óta mélyen megosztó, a „svábok” és a nagyszámú telepes közötti mély ellentét képezte. A mentesítő bizottság elnöke, az események egyik „főszereplője”, Vándor József állítólag maga nyilatkozta, hogy „a telepesek az ő szempontjából megbízhatóbbak” a helyieknél. Munkája során Vándor nem konzultált a politikai pártok képviselőivel, hanem „egyoldalú információk” alapján döntött, és elsősorban a telepeseket képviselő Bikkfalvi tanácsaira támaszkodott. Kettejüket támogatta a politikai rendőrség is, amelynek képviselői kijelentették: „hiába minden, a bányászoknak is menni 93 Jegyzőkönyv... KEMÖL, IV-954, ad 901/1948. ai. sz. 94 Uo. 95 KEMÖL, IV-954, ad 901/1948. ai. sz. 96 1948. II. 28-án, Dorogon, kelt levél. KEMÖL, IV-954, ad 8655/1949. ai. sz. 213
