Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)

Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között

L. BALOGH BÉNI koni, vagy más ellenséges érzületek áldozatai Stibor Imre vármegyei rendőrfőka­pitány visszautasította a vádat. „Hogy kik a volksbundisták, azt három körülmény dönti el: 1. saját vallomása, 2. belépési nyilatkozata, 3. tagsági igazolványa. Egyé­ni érdekek szerepet nem játszanak. ”56 Az ítéletek felülbírálata terén tehát nem történt lényeges változás - 1946 júni­usában még mindig 1258 személyt tartottak őrizet, illetve internálás alatt a várme­gye lakosai közül a komáromi táborlakók higiéniai körülményei azonban idővel valamelyest javultak. Ez Mindszenty József bíboros közbenjárásának is köszönhe­tő, aki a belügyminisztérium politikai államtitkárához fordult az ügyben.57 II. 3. Vagyonelkobzás Az internálásokkal párhuzamosan, 1945 tavaszán hozták meg a németség elleni el­ső vagyonjogi intézkedéseket is. A 600/1945. M.E. sz. alatt kibocsátott földreform­rendelet különösen hátrányosan érintette a hazai németeket, hiszen amíg a külön­böző szélsőjobboldali szervezetek esetében különbséget tett egyszerű tagok és vezetők között, s csak az utóbbiak birtokait kobozta el nagyságra való tekintet nél­kül teljes egészében, addig a Volksbund esetében ez a különbségtétel nem érvénye­sült. Az egyszerű Volksbund-tagok birtokát éppúgy kisajátították, mint a vezetőkét, sőt még azokét is, akik német hangzású családi nevet vettek fel. A kollektív va­gyonelkobzás célja a szétosztható földalap növelése, és ezáltal a magyar szegény­parasztok s a menekültek, áttelepültek földvagyonhoz juttatása volt.58 Az elkobzásra ítélt volksbundista ingatlanokat a helyi Nemzeti Bizottságok ál­tal választott földigénylő bizottságok írták össze, sokszor önkényesen. Bajon pél­dául mindenkit, aki a faluból elmenekült, háborús bűnösnek nyilvánítottak.59 A kömyei földigénylő bizottság elnöke és a helyi nemzeti bizottság elnöke 1945 ok­tóberében azzal vádolták a korábbi, már megszűnt földigénylő bizottságot, hogy az a volksbundisták megállapításánál nem járt el kellő gondossággal, mivel „gyűlöl­ködő — talán személyes haragból fakadó megállapításai nem lehetnek döntő bizo­nyítékok ilyen nagy horderejű, sorsdöntő kérdésben ”. Kijelentették: „annak eldön­tésére, kik a volksbundisták, kizárólag az erre alakult járási igazoló bizottság 56 KEMÖL, IV-952, 1945. dec. 29-i közgyűlési jegyzőkönyv, 186-187. o. 57 Gróf: A magyarországi német lakosság a tatai járás területén... 57-58. o. 58 Romsics Ignác: Az 1947-espárizsi békeszerződés. Budapest, 2006, Osiris Kiadó, 126. o. 59 Somorjai József: A földosztás története Komárom-Esztergom vármegyében. I. rész. In Komárom- Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. Főszerk.: Fűrészné Molnár Anikó. Tata, 1991, 131. o. 206

Next

/
Oldalképek
Tartalom