Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
L. BALOGH BENI lációval magyarázható: a szlovák anyanyelvűek csaknem 90%-a a fenti adatok alapján magyar nemzetiségűnek tartotta magát, míg a német anyanyelvűek esetében ez az arány 58% volt. Ha az 1941-es adatokat összevetjük a legközelebbi, 1949-es népszámlálás adataival,16 meglepő eredményre jutunk: a hivatalos adatok első ránézésre ugyanis azt sugallják, hogy nyolc év alatt szinte teljesen eltűntek a nemzetiségek, a megye lakossága csaknem teljes egészében magyarrá lett. A magyar anyanyelvűek aránya ugyanis 85%-ról 98%-ra ment fel, míg a német és a szlovák anyanyelvűeké meredeken zuhant: 11%-ról 0,6%-ra, illetve 3%-ról 1,1%-ra. (Az 1949-es népszámlálásnál már nem vizsgálták a nemzetiségi hovatartozást, csak az anyanyelvet.) Mivel magyarázható ez a látszólag radikális homogenizálódás? A számos tényező közül elsősorban a magyarországi németek 1946-1948 közötti kitelepítését, valamint az ugyanebben az időszakban lebonyolított csehszlovák-magyar lakosságcserét kell kiemelnünk. Mint látni fogjuk, e folyamatok valójában mégsem eredményezték a német, illetve a szlovák lakosság teljes eltűnését, amint erre a népszámlálási adatok alapján következtethetnénk. A magyarázat abban rejlik, hogy a nemzetiségek feltehetően nem merték megvallani anyanyelvűket, és magyarnak jelentették ki magukat. Ez különösen a megfélemlített németekre volt érvényes, akiket közvetlenül a háború után egész Közép-Kelet-Európában - a győztes nagyhatalmak, elsősorban a Szovjetunió aktív támogatásával - háborús bűnösöknek kiáltottak ki, és tervbe vették kollektív megbüntetésüket: deportálásukat vagy a megszállt német területekre való kitelepítésüket. II. A német kisebbség kollektív bűnössé nyilvánítása 1944 után17 Térségünkben, a hitleri eszmék hatásával összefüggésben, az 1930-as évek második felétől vált egyre elfogadottabbá az a nézet, hogy az országok belső stabilitását 16 1949. évi népszámlálás. 9. Demográfiai eredmények. Budapest, 1950, Állami Nyomda, 315. o. 17 A magyar történettudomány a hazai németek 1944 utáni üldözésének széleskörű feldolgozását csak a múlt század nyolcvanas éveinek második felében, a kilencvenes évek elején kezdte el. Néhány idevágó, fontos munka, a teljesség igénye nélkül: Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Második kiadás. Budapest, 1988, Kossuth Könyvkiadó, 77-102. o.; Fehér István: A magyarországi németek kitelepítése, 1945-1950. Budapest, 1989, Akadémiai Kiadó; Zielbauer György: Adatok és tények a magyarországi németség történetéből (1945—1949). Budapest, 1989, Akadémiai Kiadó; Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945—1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák—magyar lakosságcsere összefüggései. Kecskemét, 1993, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára; Uő: Hazatértek. A németországi kitelepítésből visszatért magyarországi németek megpróbáltatásainak emlékezete. Budapest, 2008, Gondolat Kiadó. 198
