Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - Csombor Erzsébet: A megyei közigazgatás változásai Trianon után Komárom-Esztergom vármegyében
CSOMBOR ERZSÉBET sődleges szempontok. A program elfogadásánál az úthálózat rossz állapota, a gazdasági, kulturális és kereskedelmi tényezők mellett azt is figyelembe vették, hogy állami támogatásra nem számíthatnak, a közönség teherbíró képessége pedig véges, ezért a futamidőt 16 évben határozták meg. A rendszeres buszjáratok csak 1935-ben indultak el a vármegyében. A kapcsolattartás és a közigazgatás hatékonyságának javítása érdekében 1927- ben egy belügyminiszteri rendelet12 a jegyzőségek távbeszélővel való ellátásáról intézkedett. Ez segítette valamelyest az egyesített vármegyén belüli hatékonyabb, gyorsabb ügyintézést. A hálózat kiépítésének a fedezete ezúttal kölcsön és államsegély volt. A közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék évente két rendes és - szükség szerint - rendkívüli közgyűlést tartottak. A rendes közgyűlések májusban és októberben voltak. A törvényhatósági bizottsági üléseken fogadták el a zárszámadást, a költségvetést, politikai kérdésekkel foglalkoztak, megválasztották a tisztviselőket, szabályrendeleteket alkottak, döntöttek a községek különböző ügyeiben. Egy-egy jeles esemény kapcsán díszközgyűléseket tartottak. Úgy gondolom, ezeken az ünnepi alkalmakon mutatkozott meg leginkább, legegyértelműbben a két vármegye képviselőit egyaránt jellemző azonos értékrend, amit a keresztény, nemzeti jelzők fejeznek ki leginkább, illetve a revízió mindenekfelett való akarása.13 Egybefűzte a bizottsági tagokat az elfogadhatatlan, mély sérelem, a régi dicsőség, a régi határok, a régi, önálló vármegyék helyreállításának erős óhaja. És ez el is választotta őket. A meggyőződés, miszerint az égbekiáltó igazságtalanságot rövid időn belül orvosolni fogják — hiszen az nem lehet, hogy ne lássa be a világ a békediktátum tarthatatlanságát! — nem engedte, hogy valóban egységes megyében gondolkozzanak, nem engedte, hogy egységesítő programokat dolgozzanak ki, mert az a revízió feladását jelentette volna. A Komárom vármegyei bizottsági tagok éles szembenállása az idő múlásával szelídült, ahogy erről az időközben felsőházi tagnak választott Thaly Ferenc beszélt a Huszár Aladár ötéves főispánságának jubile12 Az 50.201/1927. B.M. sz. rendelet a jegyzőségek távbeszélővel való ellátásáról. 13 Jó példa erre az 1926. szeptember 2-án tartott díszközgyűlés, amelynek során elhelyezték a közgyűlési teremben Csemoch János és Tisza István arcképét. Az ünnepi alkalmon részt vettek a hercegprímás, a Tisza István Emlékbizottság kiküldöttei, a megyei notabilitások, a hivatalok és a rendfenntartó szervek vezetői, stb. Az arcképek megfestetését az 1924. május 30-i közgyűlésen egyhangúlag határozták el. így kívántak tisztelegni dr. Csemoch János bíboros hercegprímás, Esztergom vármegye örökös főispánjának aranymiséje alkalmából, valamint a „nemzet vértanúhalált halt nagy fiát, gróf Tisza Istvánt” példaképül kívánták állítani az utókor elé. „Az Ő nemes lelkűkből merítve erőt és kitartást, segítse diadalra a mindenható azon törekvésünket, hogy megcsonkított országunkat ismét erőssé és boldoggá tegyük, s ekképp régi, ezeréves határainkat mihamarabb visszaszerezhessük" — olvasható a jegyzőkönyv véghatározatában. (KEMÖL, IV-351, Komárom-Esztergom k.e.e. vármegyék Törvényhatósági Bizottságának 1926. évi közgyűlési jegyzőkönyve.) 162
