Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - Csombor Erzsébet: A megyei közigazgatás változásai Trianon után Komárom-Esztergom vármegyében
A MEGYEI KÖZIGAZGATÁS VÁLTOZÁSAI TRIANON UTÁN... meg, csak azok közigazgatására terjed ki, illetve ideiglenes jellegű intézkedésről van szó, ami a vármegyei törvényhatóságok területének általános rendezéséig marad érvényben. Komárom vármegyét Esztergom vármegyéhez csatolták, Komárom város státusát rendezett tanácsi jogállással rendezték. Az egyesített vármegyék központja Esztergom lett. A hír a közigazgatás rendezésének tervéről már 1922-ben eljutott a vármegyékbe. Egyes értesülések szerint Komárom vármegyét Győr vármegyéhez tervezték csatolni. Ennek már a gondolata is elfogadhatatlan volt a Komárom vármegyei és városi tisztviselők és a lakosság nagyobb része számára, sőt határozottan tiltakoztak bármilyen egyesítés ellen. Úgy ítélték meg, hogy Komárom vármegye megmaradt része és gazdasága elég erős és nagy az önálló közigazgatási élethez. Azért, hogy a legsúlyosabb érvet, az infrastruktúra hiányát kivédjék, elhatározták: székházat építenek annak érdekében, hogy a hivatalokat elhelyezhessék és megoldják a tisztviselők lakásgondjait. A bemházás költségeit is magára vállalta a vármegye közönsége, külön pótadó kivetésével tervezték az építkezés finanszírozását. Azt remélték, hogy így megtarthatják az önálló önkormányzati státust, és az egyesítés elkerülhető lesz. Végül a tervből semmi sem lett, és az 1923-as törvény egyértelmű helyzetet teremtett. Igaz, ez a helyzet a komáromiak számára rendkívül sérelmes és elfogadhatatlan volt. A vármegye „Dunán inneni” részének elvesztése önmagában is felfoghatatlan traumaként érte a magyar lakosságot, de az önálló közigazgatási élet zálogának számító megyeszékhely-státus elvesztése, Komárom város jogállásának visszaminősítése, a büszke lokálpatriótáknak számító komáromiak számára súlyos presztízsveszteséget jelentett. Mindez komoly egzisztenciális gondokkal járt együtt mind a Csehszlovákiához került magyar területekről átözönlő tisztviselők, közalkalmazottak, mind a helyben maradók számára. Más volt a szomszéd vármegye helyzete. Esztergom vármegye a Duna túlpartján fekvő területeinek elvesztésével 23 községre és egy elszigetelt helyzetbe került városra zsugorodott. Elvesztette piacait, mezőgazdasági termőterületeit, fő vasúti közlekedési vonalát. Csupán a Budapest-Esztergom-Almásfuzitő vicinális vasútvonal maradt meg. Az itteni tervek Pest vármegye pilisi járásának és Komárom vármegye egy részének csatolásával, majd Pest vármegye ellenállása miatt, Hont vármegye megmaradt részeivel való egyesülésben keresték a megoldást. Komárom vármegyével nem terveztek egyesülést, mert ők is azt a nézetet vallották, hogy a két vármegye földrajzi helyzete, kedvezőtlen közlekedési viszonyai szinte kizárják, hogy jól adminisztrálható közigazgatási egységet képezzenek együtt. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága az 1923. augusztus 25-i rendes közgyűlésen a kormány érvelésével válaszolt Moson megyének a tervezett egyesítések megakadályozásáról szóló átiratára: fájdalmasan bár, de tudomásul veszi a kormányhatározatot, ami az ország súlyos pénzügyi és külügyi helyzetéből 155
