Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vizek, folyók, emberek - Deák Antal András: Egy 19. századi Bős-Nagymaros: a Duna-Tisza-csatorna
Deák Antal András Egy 19. századi Bős-Nagymaros: a Duna-Tisza-csatorna A bős-nagymarosi tragédiát, vagy immáron inkább tragikomédiát jól ismerjük. Csak két mondat erejéig térünk ki rá: Meggyőződésünk, hogy nem szakmai szempontok, hanem kizárólag a politikai rövidlátás áldozata Bős—Nagymaros. Ezzel a kijelentéssel nem a vízlépcső mellett vagy ellen szándékozunk állást foglalni, hanem azt ítéljük el, hogy akkor, amikor felelősséggel és szakmailag kellett volna a kérdést mérlegre tenni, a témában legilletékesebb és leghitelesebb emberekbe belé- fojtották a szót. így aztán most duzzogva „futunk a szekér után”, mert futnunk kell, ugyanis Brüsszelből ránk parancsoltak... Manapság kevésbé van jelen a köztudatban egy másik nagy terv és a hősihez hasonló torzó: & Duna-Tisza-csatorna. Ezt is, mint Sziszüphosz szikláját, úgy görgeti évszázadokon át maga előtt Magyarország. Tervek, országgyűlési határozatok, törvények, felmérések születtek, hogy aztán fél évszázad múlva ismét a nulláról kezdjék elölről. Mátyás királytól napjainkig eleven a probléma és a vele kapcsolatos frusztrációs élmény. A motívum, amelynek alapján a megépítését szükségesnek tartották, koronként változott: a kezdeti katonai, honvédelmi szempontokhoz később gazdasági, kereskedelmi, majd újabban vízgazdálkodási, mégpedig öntözési és belvízlevezetési szempontok járultak. A politika hatalmi és pillanatnyi érdekei miatt azonban mindig lekerült a napirendről. A Magyar Alföld vízrajzi adottsága A Duna-Tisza-csatorna terve eredendően a hajózás szolgálatában készült. A Tisza és a Duna E-D irányban szeli át az ország közepét, ily módon nem szolgálják, inkább gátolják az ország K-Ny irányú közlekedését. Különösen érvényes volt ez a 19. század közepéig, amikor még a vízi út volt az egyetlen megbízható közlekedési 140
