Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)

Vizek, folyók, emberek - Bagi Zoltán: Folyók és a víz jelentősége a tizenöt éves háborúban

FOLYÓK ÉS A VÍZ JELENTŐSÉGE A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚBAN

da visszafoglalására a töröktől - így 1598-ban, 1602-ben és 1603-ban de mindegyik alkalommal sikertelenül.6

A Duna völgye, Buda és Belgrád stratégiai szerepét az Udvari Haditanács a 17. században is a korábbi emlékiratokhoz hasonlóan értékelte. A felszabadító háború történetén végigtekintve megállapíthatjuk, hogy Lotharingiai Károly és az Udvari Haditanács - a Raimondo Montecuccoli által kidolgozott tervek alapján, majd száz évvel később - hasonló stratégiai elveket követve irányította a császárikirályi fősereget a felszabadító háború kezdeti időszakában, mint ahogyan azt két emlékiratában Gablmann is lejegyezte korábban: 1683-ban Esztergomot, 1685-ben Érsekújvárt, 1686-ban Budát, 1688-ban Belgrádot ostromolták meg és foglalták vissza. A Magyarországon török kézben maradt végvárakat pedig kisebb erőkkel blokád alá vették, és így kényszerítették védőiket megadásra. Itt példaként lehet felhozni Eger 1687., Székesfehérvár 1688., Szigetvár 1689., Kanizsa 1690., Várad 1692. és Gyula 1695. évi megszállását.7

A Duna és a magyarországi folyók, mint a szállítási útvonalak

A hadsereg élelemellátása a 16. században - akárcsak a későbbi korokban — kulcskérdésnek számított,8 s a tizenöt éves háború időszakában is a hadjárat sikere függhetett tőle. Mercour herceg Kanizsa sikertelen felmentéséről 1600 októberében Mátyás főhercegnek készített jelentésében hangsúlyozta, hogy a hadművelet balsikerét - egyebek mellett - a rosszul megszervezett ellátás miatt fellépő élelmiszerhiány okozta.9 Ezt az érvet nem is tekinthetjük puszta kifogásnak, hiszen 1600-ban a minimálisan szükséges 26 ezer hektoliter gabonát nem sikerült a hadsereg számára előteremteni, s a Dráván elszállítani.10 A több tízezer fős hadseregek nagy mennyiségű utánpótlását a korszakban csak a folyami szállítás révén lehetett maradéktalanul megoldani. Amennyiben eltávolodtak a csapatok ettől a „köldökzsinórtól”, törvényszerűen felerősödtek az ellátási nehézségeik: 1596-ban Hatvan ostrománál a császári hadseregnek súlyos kenyérhiánnyal kellett szembenéznie, amely olyan méreteket öltött Ortelius szerint, hogy a szegény katonák a nélkülözéstől, a forróságtól és a kimerítő munkától elcsigázva összerogytak a sáncokban, és ott meg is haltak.11

6 Bánlaky 1940. 272-274., 371-380., 398—411. o.; Tóth 2000. 288-292., 345-365. o.

7 Varga 1986. 64-228.; Czigány 2004. 152-153.

8 A hadseregellátás 17. századi problémáiról: Perjés 1963.

9 Mercour herceg jelentése Mátyás főhercegnek, 1600. október 14. Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban: ÖStA) Kriegsarchiv (KA) Alte Feldakten (AFA) 1600/10/1.; Istvánffy 1871. 848- 849. o.

10 Bog 1971.24.0.

11 Ortelius 1602. 112. o.

121