Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
A hírszerzés története a XVI-XX. században - Balla Tibor: Az osztrák-magyar hírszerző és kémelhárító szolgálat szervezete és működése az első világháborúban
BALLA TIBOR polgáraira. Boszniában túszokat szedtek, sokakat letartóztattak, lezárták a békebeli határokat és az átutazókat alaposan ellenőrizték, a határ menti területeken biztonsági okokból részleges kitelepítéseket hajtottak végre. Mivel Galíciában sok kém a postagalambokat használta a hírek továbbítására, a Monarchia hadvezetése az 1914-es őszi harcok alatt és után elrendelte azok felvásárlását. Ha azt követően valakit rajtakaptak, hogy galambot reptet, tüstént rögtönítélő bizottság elé állították. A világégés kitörése után a kémektől való félelem, az árnyakkal való hadakozás szinte az egész birodalomban eluralkodott. Kósza hírek kaptak szárnyra például arról, hogy belga katonatisztek arannyal megrakott gépkocsikon vonulnak keresztül a birodalmon. Ennek következtében elkezdtek vadászni a magányosan közlekedő autókra, ami persze több ártatlan emberéletet követelt. Az osztrák-magyar hatóságok a háború során számos további intézkedést léptettek hatályba: betiltották és feloszlatták a Fiumében és Horvátországban működő olasz, illetőleg délszláv irredenta egyesületeket. Négyszáz - külön bécsi tanfolyamon - kiképzett katonai rendőrt alkalmaztak kémelhárítóként. Bevezették a távíró- és telefonforgalom ellenőrzését: 1917-ig 10,5 millió táviratot néztek át, közülük 43 ezret tartottak vissza. 1915-től a postai küldemények cenzúrája, illetve a csomagok ellenőrzése is bevezetésre került. (Ezen a területen 1917-ben 400 tiszt és 2600 alkalmazott dolgozott.) Feldkirchben egy új cenzúra állomást hoztak létre 1915 augusztusában; azért, hogy a hírszerzői jelentések forgalmát Svájc irányába megkönnyítsék, 1,5 millió levelet néztek ott át. 1916-tól megszigorították a külföldre szóló útlevelek kiállítását - mindegyik elkészítését a Nyilvántartó Irodának kellett bejelenteni. 1918-ban elrendelték, hogy az újságok külföldre csak a hirdetési rész nélkül küldhetők. Az eltűntek utáni kutatás az újságokban csak a tábori posta számának nyilvánosságra hozatala nélkül jelenhetett meg. Az ellenség félrevezetése, megtévesztése is jól bevált módszernek bizonyult. Ebben sajátos szerep jutott az ún. beugratóknak: ők teljesen hitelesnek tűnő, valójában kiötlött hírek és információk közlésével tévesztették meg az ellenséges ügynököket. A hatóságok ugyanakkor szigorúan felléptek a rémhírterjesztők ellen. Bevezették az árulással gyanúsított politikusok felügyeletét; így pl. a Krakkóban élő Lenint letartóztatták, de később tovább engedték Svájcba. Megfigyelték a száműzetésben élő csoportok, pl. a cseh emigránsok mozgását. Kémelhárító állomásokat állítottak fel minden fontosabb vasúti csomópontban a Monarchián belüli személyforgalom felügyeletére. Csak 1914-ben 2300 vonatot és 400 ezer utast ellenőriztek, 300 főt tartóztattak fel. Megszigorították a hadműveleti területre való beutazást. Korlátozták a külföldi katonai attasék tevékenységét, állandó megfigyelés alatt tartották őket. Az objektumokat fokozottan védték szabotázs ellen. 1915 áprilisában a bécsi rendőrparancsnokság a kémelhárítás központi szerve lett Ausztria területén. 1915 végéig a bécsi rendőrség közel 1500, politikailag gyanús személy114
