Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
A hírszerzés története a XVI-XX. században - Balla Tibor: Az osztrák-magyar hírszerző és kémelhárító szolgálat szervezete és működése az első világháborúban
BALLA TIBOR tói a Főparancsnokság Hírszerző Osztálya orosz nyilvántartási csoportja élére került Teschenben, és ott megszervezte az egész orosz front lehallgatási szolgálatát. 1917 októberében Pokomy vette át a bécsi Hadügyminisztériumban a Nyilvántartó Iroda vezetését. Alezredesként (1917. május 1-jén léptették elő) részt vett a breszt- litovszki béke tárgyalásain, az okmányok egyik aláírója volt. Pokomy a háború kitörésétől kezdve folyamatosan megfejtette az orosz hadsereg vezetése által használt valamennyi rejtjelkulcsot, összesen 19-et. Azok ismeretében az osztrák-magyar és német szakemberek tömegesen tudták visszafejteni a rejtjelezett orosz rádió- és szikratávíró-üzeneteket. A lehallgatott orosz üzenetek megfejtése 1914-től kezdve több ütközet megnyeréséhez is hozzájárult. Tevékenységét Conrad vezérkari főnök emlékiratainak 1923-ban megjelent 4. kötetében így méltatta: „Pokomy Hermann százados a rádiótávíró-lehallgató szolgálatnál saját kezdeményező igyekezetével és ennek kapcsán az ellenséges rejtjelkulcsok megfejtésével különösen nagy szolgálatot tett. A Hadsereg- Főparancsnokság Neu Sandecben történt berendezkedésének időpontjától állította össze átfogó módon a Hadsereg-főparancsnokság számára az ellenség által kiadott parancsokat, hasonlóképpen tudomásunkra hozta az ellenséges szövetségesek közötti levelezést. Ennek révén a vezetés olyan kiinduló bázisra tett szert, mellyel az előző háborúk alkalmával egyáltalán nem rendelkezett. ” Ezen a téren nem csak a keleti fronton könyvelhetett el sikereket a Monarchia. Az olaszok maguk is elismerték, mennyire hatékonyan működött osztrák-magyar oldalon a rádiólehallgatás, hiszen a legbonyolultabb rejtjelezést is meg tudták fejteni. A repülőgépek közel- és távfelderítést egyaránt végeztek. Az első esetben csak az ellenséges első vonalakat és a közvetlenül mögöttük fekvő terepszakaszt, illetve a hadműveleti mélységben elhelyezkedő területet figyelték meg és fényképezték le, amit általában egy megfigyelőtiszt végzett. Kémnek a nemzetközi egyezmények alapján azt a személyt tekintették, aki titkosan, hamis ürüggyel, valamely hadviselő fél területén az ellenfél számára értesülést szerez vagy arra törekszik. Ha valaki nem álruhában, hanem egyenruhában végzett ilyen tevékenységet, azt elfogása esetén nem kémnek, hanem hadifogolynak tekintették. A kémkedést az osztrák-magyar katonai büntető törvénykönyv szerint kötél általi halállal büntették. A kémeknek több fajtája létezett: az ellenséges állam területén hosszabb ideig tartózkodó, ott letelepedett kémek általában állandó foglalkozással bírtak, és folyamatosan gyűjtötték az információkat. Az utazó vagy fütárkémek egyes különleges feladatok végrehajtására, vagy a letelepedett kémek híranyagának összegyűjtésére és hazaszállítására vállalkoztak. Az alkalmi kémek nem hivatásszerűen foglalkoztak a hírszerzéssel, hanem általában egyéb hivatásuk (mely gyakran másik országokba szólította őket) teljesítése közben végeztek el egy-egy feladatot. A 112
