Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
A Sötétkapu sötét ügye
Az autóbusz már az első gépfegyverek zajára megállt, és megpróbált volna kitolatni az alagútból. Azonban a busz mögött beözönlő tömegtől nem tudott. Ha ezek riasztólövések voltak csak, akkor elérték céljukat. A tank ágyútüzére valószínűleg nem lett volna szükség. Tehát a parancsnokság megsértette a szabályzatot. Az viszont már az embertelenség és jogtalanság közé tartozik, hogy a buszból menekülő tömeg után géppuskával lőttek, hiszen ismét túlmentek a szabályzat által jogosnak elismert beavatkozáson. Gépfegyverrel lőni fegyvertelen, menekülő emberekre, ez a cselekedet inkább egy kicsinyes bosszúra, és erőfitogtatásra hasonlított. Arról nem is beszélve, hogy mi indokolta, hogy ezek után a tank kijöjjön a Sötétkapun keresztül a városba, és tovább lövöldözzön. A következő jelenet a buszban zajlott rögtön a sortüz után: „A lövöldözés folyamatos volt. Hallottam, hogy valaki azt mondja: akin fehér ing van, vegye le és adjuk meg magunkat! Lobogtattak is egy férfi-inget. A tulajdonosa, később tudtam csak meg, Fata József volt, aki szintén meghalt. Annak pedig, aki lengetni kezdte az inget, a kezét lőtték el...”132 Az egyik szemtanú által mesélt történet még jobban bemutatja a kegyetlenséget. Bende Lajos azt állítja, hogy akik nem mertek elmenekülni a golyózápor közepette, és a buszban maradtak (öten-hatan), azokat az őrszobára kísérték, majd rájuk zárták az ajtót. A bent lévők hallották, amint kint arról vitatkoznak a katonák (a szemtanú nem tudhatta, de véleményem szerint valószínűleg ÁVH-sok lehettek), hogy lelőjék-e a bent levőket, hogy ne maradjon szemtanú.1'3 Végül elengedték őket, de elég szégyenletes cselekedet, hogy valakit azért akarnak kivégezni, mert valamit látott. A kegyetlenség mértékére akkor kapunk megfelelő választ, ha megvizsgáljuk az ország többi részén történt ÁVH-sok által irányított sortüzek halálos áldozatainak számát. A Kahler-M. Kiss szerzőpáros könyvében azt állítja, hogy azoknál a sortüzeknél, ahol az ÁVH dominanciája érvényesült, ott szigorúbb fellépésnek lehetünk tanúi. Október 26-án a 15 ilyen típusú sortűz közül 12 esetben lőttek agyon tüntetőket.134 Minden bizonnyal állíthatjuk, hogy a tragikus esemény kegyetlensége az ÁVH-sok számlájára írható. Ezek a személyek joggal féltették saját bőrüket, attól tartottak, hogy ha a tömeg bejut az épületbe, bajuk lehet. Az is lehet, hogy már tudatában voltak a katonaságnál megindult belső bomlási folyamatnak, így sokkal biztonságosabbnak tűnhetett az ÁVH-sok számára, ha maguk veszik kézbe az irányítást, a megyei pártszervek utasításának megfelelően. A város lakossága sem tartotta valószínűnek, hogy a magyar katonák akartak a tömegbe lőni. Akkor viszont nem hallgathatjuk el a kérdést, hogy miért nem tájé132 Cserép Anna visszaemlékezése. 133 ’56-os októberi emlékek... Esztergom és Vidéke, 1991. október 31.6. 134 Kahler Frigyes — M. Kiss Sándor: i. m. 69. 51
