Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Útban a konszolidáció felé
ban azonban az általános politikai követelések kerültek szinte mindenütt középpontba. A város üzemeiben sztrájk volt. Az ekkor kialakult hangulatot leginkább a következő levéllel lehet bemutatni: „Egyelőre még sztrájk van, mert a Nagy Imre-féle »kabinet« összetételével nincs megelégedve a város, úgy látszik, sokallják a három kommunista államminisztert! Nagy Imre, Losonczy Géza, Kádár. Ugyanakkor a többi pártok delegátusaival (Erdei, stb.) sem igen lehetünk megelégedve. Tehát amíg a választásokat nem írják ki és egyéb garanciákat nem kap a lakosság, hogy az egypártrendszer nemcsak papírforma szerint, hanem valóban megszűnik, sztrájk van egész Dunántúlon... Az óvatos polgárok és értelmiségiek félnek, hogy visszajönnek Gerőék, Rákosiék és visszautasították a nemzeti tanácsnokságot... Sajnos újság itt nincs. Időnként repülőgépről szoktak Szabad Népet szórni... Sokat várok szellemi és művészi téren ettől az átalakulástól. Remélhetőleg ugyanolyan pezsgő, mozgalmas, irodalmi, képzőművészeti erjedés fog megindulni, mint amilyen 1945- től 1947-ig, 1948-ig volt.”217 A város tehát választások kiírását követelte, és egyéb garanciákat, hogy nem térnek vissza az egypártrendszerhez. A Műszeripari Technikumban október 31-én pedagógus nagygyűlést tartottak. Forró hangulat uralkodott. „Élesen bírálták a Pedagógusok Szakszervezetének esztergomi vezetőségét, mert nem látta el kellően a pedagógusok érdekvédelmét, ezzel szemben a pártnak volt a szócsöve, mindent a párt érdekeinek rendelt alá, Esztergomban nincs a pedagógusok előtt semmi súlya, tekintélye - mondták sorra az ilyen és hasonló észrevételeket.”218 Október utolsó napjaiban az üzemek beküldték pontokba foglalt követeléseiket a Nemzeti Tanácshoz. Az indulási anyag az ifjúság 16 pontja volt. Csak egy pontot ragadok ki, amely jellemzi a város szellemiségét. A kórház munkástanácsának elnöke leírja: „Tóth Jóska volt évfolyamtársam és jelenlegi belgyógyász kollégám is felszólalt, követelve, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal képviselője azonnal hagyja el a prímási palotát, és számoljon be tevékenységéről. Ezt is felvettük a listára.”219 Több helyen szerepelt Mindszenty hivatalába történő visszahelyezése is. A Nemzeti Tanács ezeket a pontokat figyelembe véve alkotta meg a város 10 pontos követelését, amelyet továbbított a kormánynak. Ezek a pontok lényegében megegyeztek a megye többi részén összefoglalt követelésekkel, hiszen még Tatabányán is követelték Mindszenty szabadon bocsátását! A pontokat végleges formába egy Tóth László nevű egyetemista öntötte. Elkészítették a röpcédulákat, majd szétosztották az üzemek megbízottjainak. A város 10 pontos követelése valójában 217 Októberi levél... Esztergom és Vidéke, 1991. október 15. 1. 218 Besey László: i. m. 252. 219 Csemohorszky Vilmos: i. m. 163. 79
