Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Jaj a legyőzőtteknek! - További megtorlás
Horváth Zoltán ezredes, Kunszabó Ferenc és Szalay Ferenc. Amnesztiával szabadultam 1961. április 1-én.”413 A Nemzeti Tanács tagjai közül sokat letartóztattak, egyeseket bizony jó néhány évre. Ezalatt rengeteg kínzást és verést kellett elviselniük, túlélniük. Belánszky László a vele készített interjú során elmondta, hogy rengeteg verés, fenyegetés és kínzás után a Kis-Duna melletti rendőrségre vitték, és eléraktak egy nyilatkozatot, hogy írja alá. Amikor nem akarta ezt megtenni, két orosz katona és két pufajkás jelent meg a teremben, így meggondolta magát. Február 15-e felé egy ponyvás teherautóra rakták - amelyen többek között Zséger és Varga Dejcző is utazott. Először a kistarcsai intemálótáborba vitték, majd átszállították Tökölre. Egyébként valószínűleg Gábris Ödönnel akarták egy perbe rakni, de mivel egy cellában voltak, kihallgatásuk előtt mindent előre megbeszéltek. Egyik kihallgatásakor tudta meg, hogy egykori kommunista főnöke vádolta meg azzal, hogy a forradalom alatt azt mondta: „most itt az alkalom, hogy Kassát kinyírjuk”.414 Pedig a forradalom idején Belánszky a munkások követelése ellenére sem távolította el állásából. Az egyik meghallgatáson - szintén a régi főnöke utasítására - Szitás János volt párttitkár vallott ellene. Az eljárást végül kellő bizonyíték hiányában megszüntették. Majdnem 1 évig volt börtönben törvényes ítélet nélkül. Amikor szabadon engedték, Mátai főügyész figyelmeztette, ha bárkinek elmeséli történetét, újra internálják. Gábris Ödönt 1957. január 18-án tartóztatták le. A letartóztatása utáni időszakról a következőket tudjuk: „Utoljára került Kistarcsára, ahol az volt a szokás, hogy minden éjjel kivittek a rabok közül kettőt-hármat, ahol az őrök azzal »szórakoztak«, hogy összeverték őket. Férjemre is sor került, egyik éjjel Belánszky Lászlóval került az őrök kezébe, egy vörös hajú és egy kis púpos ember verte meg őket. Férjem szájában sok helyen csak a foggyökér maradt, mert fejét elöl-hátul ütötték, s mikor a földre zuhant, gerincét megtaposták. Ennek lett következménye, hogy először gyakran visszatérő eszméletvesztése (epilepszia) lépett fel, majd 13 évig tartó ágyhoz kötött magatehetetlenség. 1987. május 16-án halt meg.”415 Egyébként 1958. március 6-án született meg az első fokú ítélet, majd az ügy a Legfelső Bírósághoz került, amely 1958. június 23-án hirdetett ítéletet. Gábris Ödön 1 évet kapott. Hivatalos iratok szerint letartóztatását többször megszakították, de ez nem felel meg a valóságnak, mert szabadságvesztése 1959. június 26-ig tartott, megszakítás nélkül, így összesen több mint két évet ült.416 411 Esztergom miért hallgatott?... Esztergom és Vidéke, 1993. november 18. 4. 414 Belánszky László szóbeli közlése. 415 Gábris Ödönné írásbeli közlése, a kézirat megtalálható a szerzőnél. 139
