Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Jaj a legyőzőtteknek! - Horváth Csaba és társai pere
lottnál). Valójában azonban csak egy-két népszerűtlen kommunista vezetőt tiltottak ki az üzemből, de ez az intézkedés is az ő védelmüket szolgálta. • Ami a szintén vádpontként szereplő letartóztatásokat illeti (I. és III. rendű vádlottnál), néhány kommunista nyomozót, funkcionáriust valóban fogvatartottak néhány óráig, legfeljebb egy-két napig, de bántani nem bántották őket, hiszen másként az ügyészség egészen biztosan felhasználta volna a vádlottak ellen. • Vádpontként szerepelt továbbá a dobogókői üdülőben nyaraló ÁVH-sok hatóság által történő őrizetbe vétele is (I., II., III. és IV. rendű vádlottnál). A hatalom nem vette figyelembe, hogy ezzel a lépéssel az NT tagok az ÁVH-sok életét menthették meg, hiszen a lincselés lehetősége végig jelen volt ezekben a napokban. Sajnos az ÁVH-sok a forradalom leverése után másképp látták az eseményeket. Ahogy Kahler Frigyes írja: „Akik bántatlanul szabadultak, később a bosszúállás élenjárói lesznek.”319 • Tipikus vádirati tényállás a forradalom első időszakában a Rákosi-korszak keserűségeinek szóbeli kirobbanása pl. kommunisták ölik a becsületes embereket (I. rendű vádlottnál). • November 4-e után pedig a munkástanács vezetői úgy foglaltak állást, hogy a Kádár-kormányt a szovjet szuronyok segítették a kormány élére, legitimitását tagadták, a szovjetek bevonulása ellen is fölemelték szavukat (L, III. és IV. rendű vádlottnál). • A tiltakozásnak több formája volt: röplapokkal, követelési pontok összeállításával (I., III. és V. rendű vádlottnál), beadványokkal valamint munkabeszüntetéssel. • A kihallgatások során a sztrájk emlegetése is izgatásnak minősült (I., III. és V. rendű vádlottnál). • Büntetendő volt a többi „ellenforradalmi” szervezettel való kapcsolattartás is (I., III. és IV. rendű vádlottnál), ilyen szervezet volt a Nagy-Budapesti Munkástanács, az írószövetség vagy a Győri Nemzeti Tanács. Ugyanakkor a munkástanács és a nemzetőrség vezetői végig meggátolták az önbíráskodást és biztosították a volt funkcionáriusok védelmét. A hatalom azonban ezt sem vette figyelembe. Egy bírósági gyakornok így emlékezik vissza: „A vádiratok nagy részét alig lehetett összetákolni... Éveket osztottak ki csak azért, mert valakiről valaki azt állította, hogy jelszavakat kiabált, vagy csupán hangosan elégedetlenkedett... Sokszor csak annyi volt a vád, hogy az illető követ dobott egy vörös csillagra vagy részt vett a leszerelésben - még vagy ötven másik emberrel együtt. Ezért már évekre 319 Kahler Frigyes: i. m. 21. 112
