Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1735–1741 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 17. (Esztergom, 2009)
ESZTERGOM SZABAD KIRÁLYI VÁROS JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI - 1740. év
1545. (XVII. 18.) A külső tanács kérte, hogy mivel a városi lakosok nagyon szűkölködnek tűzifában, engedjék meg, hogy a Szentgyörgymezö felé lévő erdőben fát vághassanak. Úgy határoznak, hogy egy külső és belső tanácstagokból álló küldöttség fogja megvizsgálni az erdőt, és utána döntenek a kérdésben. 1546. (XVII. 19.) Kérte a külső tanács, hogy az ököritatót is javítsák meg, mivel már használhatatlan a benne lévő víz, vagy ha nem tudják megjavítani, egy másik helyet jelöljenek ki az itatásra. Minthogy másik alkalmas helye nincs a városnak, a város pénzéből fogják a vizét leengedni, és megbízzák az ácsot, hogy egy csapot készítsen hozzá. 1547. (XVII. 19.) A szószólót és három külső tanácstagot elküldték a préposthoz és a plébánoshoz, mivel úgy értesült a város, hogy a plébános elküldte a káplánját. A város aggódik, hogy a plébános egyedül nem tudja ellátni a kereszteléseket, a betegek ellátását és az iskola irányítását. A plébános azt válaszolta, hogy a városnak nincs oka aggodalomra, mindenről gondoskodni fog. 1740. április 30. 1548. (XVII. 19.) Szaday Ferenc és Fronk Gábor elmondták, hogy a néhai Vörös István vagyonának felbecslését a következőképpen végezték el: a ház 100 forint, az elő-hegyi szőlő 80 forint, a szamár-hegyi szőlő 20 forint, a bor 43 forint, a borjas tehén 16 forint, egy prés 4 forint 50 dénár, összesen 263 forint 50 dénár. Ebből levonták azt a hozományt, amelyet az asszony hozott a házasságba, így a felosztandó örökség 174 forint. Ebből Vörös István özvegyének jutott a szamárd-hegyi szőlő 20 forint értékben, a borjas tehén 16 forint értékben és 51 forint készpénz, azaz összesen 87 forint. Az árvának jutott a szarvas-hegyi szőlő 80 forint értékben, egy prés 4 forint 50 dénár értékben és 74 forint 60 dénár készpénz az anyja hozományával együtt. 1549. (XVII.20.) Herlicska Jutka kérte az apjától, Herlicska Páltól, hogy anyai jussát adja ki. Herlicskának száz forintot kell fizetnie a lányának, amit Gánóczy Istvánon keresztül ki is fizetett. 1550. (XVII.21.) Szkacsányi Kata, aki korábban néhai Nagy Ferenc, jelenleg pedig Barankovics József felesége, bemutatott egy 1739. december 18-án kelt levelet, amelyben Szkacsányi János és felesége kötelezi magát, hogy a haláluk után minden ingó és ingatlan vagyonuk Nagy Ferencé és feleségéé lesz. Szkacsányi Kata kéri ennek érvénytelenítését, amit a városi tanács el is végzett. 1551. (XVII.21.) Megtárgyalták Konya Sára, Bállá Jánosné és Turóczy János árvája közti ügyet. Bállá adóssága és a feleség móringlevele szerint az árvának 257 192
