Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1735–1741 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 17. (Esztergom, 2009)

ESZTERGOM SZABAD KIRÁLYI VÁROS JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI - 1738. év

tolikusra, majd második házasságához a másodfokú rokonság miatt a pápától felmentést is kapott, de mégis visszatért az evangélikus hitre, és a városból elszökött. Ha megtalálják az asszonyt, azonnal értesítsék erről a Helytartótanácsot.

1087. (XVI. 197.) Felolvasták a kismartoni szappanoscéh levelét, amelyben tájékoztatja a várost, hogy Samuelis József meghalt, kiskorú gyermekei nem tudják folytatni mesterségét, viszont Májer Károly nevű szappanos az egész felszerelést megvenné. Kérik a várost, hogy támogassa Mayer Károly felvételét a szappanoscéhbe.

1088. (XVI. 197.) Felolvasták Komárom város augusztus 4-én kelt levelét, amelyben kérik, hogy Terperics Erzsébet anyai részét a mostohaapja, Vágner Antal adja ki.

1089. (XVI. 198.) Megbízást adnak Szaday Ferenc kamarásnak, hogy a Dorog és Kesztölc közti határvita elrendezésére az ítélőmesternek hat forintot, Bacskády Pálnak négy forintot, Missies Mihálynak hat forint harminc dénárt fizessen ki.

1090. (XVI. 198.) A határvita elrendezésére kiküldött belső tanácsosoknak naponta egy forint ötven dénár, a külső tanácstagoknak naponta ötven dénár napidíjat adnak.

1091. (XVI. 198.) A terjedő járvány veszély miatt a város kapuit este kilenc órakor bezárják, nehogy valaki ellenőrzés nélkül bejöjjön, és a járványt behozza a városba. A kapuk őrzésével a katonaságot és két kiküldött tanácstagot bíznak meg.

1738. augusztus 27.

1092. (XVI. 198.) Őszy János, Walter György, Fronk Gábor és Gánóczy István távollétében felolvasták a Helytartótanács augusztus 12-én kelt levelét, amelyben tájékoztatja a várost, hogy egy Desy másképp Bokor Péter nevű személyt három ló eltulajdonításáért Szatmár megye Tölpös nevű helységében elfogták, és Károlyban tömlöcbe vetették. O azonban egyik őrét leszúrta és megszökött. A levélben személyleírást és körözést adnak ki ellene.

1093. (XVI. 199.) Gombkötő István Miklósffy Mártont több illetlen szóval szidalmazta, mivel azonban „emberi természet szerént föl induló haragbul Miklósffy úr is egynihányszor jól meg ütegette”, nem rónak ki rá súlyos büntetést, de két hétig áristomban kenyéren és vízen kell élnie.

1094. (XVI. 199.) A kamarásnak megbízást adnak, hogy fizessen ki 5 forintot a beszállásolt katonák gyertyájára és egyéb szükségleteikre.

142