Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Bukovszky László: A magyar-szlovák lakosságcsere párhuzamai a Galántai járás és Nyíregyháza között
tak a Szudéta-vidékre. A deportálás a Galántai járást 1947. január 17-én érte el. Február 24-ig 15 községből 3550 személyt hurcoltak erőszakkal a történelmi országrészbe. A másik ok, ami zöld utat adott az egyezmény végrehajtásának, az az ominózus 16. Vegyesbizottsági véghatározat megváltoztatása volt. A megváltoztatott rendelet szerint az áttelepülők minden ingóságukat magukkal vihették. Ezek után 1947. április 12-én kezdetét vette a kölcsönös lakosságcsere. Az áttelepítést megelőzően a visszahagyott ingatlanról a transzport elindítása előtti 10. és 5. nap között az összeíró szervek pontos nyilvántartást készítettek. A vegyesbizottság 10. Véghatározata naponta öt kis földműves gazdaság összeírását írta elő. A valóság azonban teljesen más volt. Az összeírás lassú menete többször akadályozta az egyes transzportok összeállítását, majd elindítását. Az összeírást az érintett családok bevagonírozása követte. A szlovákiai magyarok esetében ezt a magyar szervek végezték, akik a csehszlovák telepítési és állambiztonsági szervek részéről titkos megfigyelés alatt álltak. 18 Az egyes transzportok (szerelvények) összeállítása néha több napot is igénybe vett. Kíséretét Csehszlovákia területén a csehszlovák, Magyarország területén a magyar szervek látták el. Minden szerelvényhez egy személykocsi volt csatolva. Az áttelepítettek vámvizsgálata a berakodó állomáson a berakodás során történt meg. A járási csendőrparancsnok helyzetjelentései szerint az áttelepítés előtt álló magyarokat a magyar hatóságok a kedvezőbb magyarországi feltételekkel vigasztalták. A kezdeti szakaszban ezt megelégedéssel vették a kitelepülő magyarok, de később, a már áttelepítettektől kapott negatív visszajelzések közömbössé tették őket a magyar szervekkel szemben. A paritásos lakosságcsere 1947. április 12-ével megkezdődött. Kisebb megszakításokkal, valamint a közös megegyezés alapján létrejött szünetekkel 1948 decemberéig tartott. Kezdetben napi 48 család áttelepítésével folyt, majd vasúttechnikai okokból csupán naponta 32 család átszállítását vállalták a magyar kormányszervek. A Galántai járás és egyben Szlovákia területéről az első transzport április 12-én, hajnali 0.30'-kor hagyta el a diószegi vasútállomást. A 72 vasúti kocsiból álló szerelvény 28 diószegi és nagyfödémesi családot - 110 személyt - szállított Baranyába. 19 A magyarokat szállító vasúti szerelvényeket a járás három vasútállomásáról a késő éjjeli ill. a korahajnali órákban indították útnak. A járás községeiből az áttelepítés rövid megszakításokkal 1947. december 5-ig zajlott. Ekkor indult az utolsó, 102. szerelvény a galántai vasútállomásról 10 vezekényi, tallósi, hidaskürti és nemeskosúti családdal. A paritásos népcsere ezzel a járás területén befejeződött. A következő évben csak a számfelett kijelöltek és a magyar áttelepítési szervek munkatársai, bizalmasai lettek áttelepítve. Az áttelepítés során szolgálatot teljesítő biztonsági szervek - a zsolnai és a komáromi nemzetbiztonsági egységek - december 5-ét követően a szomszédos Vágsellyei járásba vonultak. JÁL-V. ONV-G. i.sz. 340/1947 Prez. JÁL-V. ONV-G. i.sz. 340/1947 Prez.
