Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Bukovszky László: A magyar-szlovák lakosságcsere párhuzamai a Galántai járás és Nyíregyháza között

deletek mellett a szlovákiai magyarok számára az említett két rendelet hozta meg a legnagyobb megpróbáltatásokat, melyek értelmében bárkit, bármikor a törvényességre hivatkozva szülőföldjéről kiragadva kényszermunkára lehetett kényszeríteni. A magyarokat szállító első vonatszerelvények 1945 szeptemberében indultak útnak a nyugat-csehországi határvidékre.

4 A csehszlovák emigráció képviselői a szlovákiai magyar kérdés egyoldalú megoldásával a háború befejezését megelőzően többször próbálkozott a szövetségesek körében. A magyarok kitelepítésének követelésével Beneš először az 1943. decemberi moszkvai tárgyalásai során állt elő nyilvánosan. A Sztálinnal ás Molotovval folytatott tárgyalásokon szó esett többek között a magyarok kitelepítéséről is, amihez a szovjetek beleegyezésüket adták.

5 Később, a csehszlovák kormány a II. világháborút követően a szövetségeseken kívül a magyar kormány felé is több javaslattal állt elő a szlovákiai magyar kisebbség felszámolásával kapcsolatosan. Magyarország nem volt hajlandó elfogadni az egyoldalú csehszlovák szempontokat és követeléseket mindaddig, míg a szlovákiai magyarok tragikus sorsát látva, bizonyos amerikai és szovjet nyomásra elfogadta a tárgyalások megkezdését a lakosságcseréről.

6 A tárgyalások során a magyar kormány az egyezmény megkötését a visszamaradó magyarok kisebbségi jogainak garantálásához kötötte, ami ellen a csehszlovák kormány élesen tiltakozott, így a decemberi prágai kétoldalú tárgyalások nem hoztak előrelépést. Azok után, hogy az USA elutasította egy nemzetközi bizottság életre hívását a magyar-csehszlovák kérdés megvizsgálására és egy esetleges lakosságcsere ellenőrzésére a magyar kormány 1946. február elején újabb tárgyalást kezdeményezett.

7 Hosszabb diplomáciai egyeztetés után végül is Gyöngyösi János magyar külügyminiszter és Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár 1946. február 27-én Budapesten aláírták a kölcsönös lakosságcsere-egyezményt. Az egyezmény alapelve szerint a csehszlovák kormány annyi szlovákiai magyart jelölhetett ki az áttelepítésre, ahány magyarországi szlovák önkéntes alapon jelentkezett az áttelepülésre. Egész tartalmából kitűnően nem két egyenjogú állam, illetve kormány, hanem a győztes Csehszlovákia és a legyőzött Magyarország megállapodása volt. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CsÁB) tevékenysége A lakosságcsere-egyezmény aláírását követően a II. cikkely értelmében a csehszlovák fél óriási méretű propagandába kezdett Magyarországon az ottani szlovák kisebbség körében. Az áttelepülés népszerűsítésére nagy erőket mozgatott meg; ér4 Szabó Károly: A csehszlovák-magyar lakosságcsere dióhéjban. In: Új Mindenes Gyűjtemény 10. Pozsony, 1993, 101. 5 Kaplán K.: i. m. 97. 6 Janics K.: i. m. 20. 7 Balogh Sándor: A lakosságcsere és a hivatalos magyar kormánypolitika. In: Irodalmi Szemle 6-7. sz. 1997, 102.