Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Szita Szabolcs: Deportálás a Csillagerödböl 1944 őszén
A Magyarországról elhurcolt cigányok az igen hiányos aktákon alkalmilag szerepelnek. Sokuk sorsa a homályba veszett. Annyi bizonyos, hogy a Bogdán, Balogh, Kalányos, Kolompár, Lakatos, Rigó, Sztojka nevek a névlistákon ismétlődően feltűnnek. Ezek a magyar romák november 14. és 20. között érkeztek Dachauba. A legtöbben a 128 500-129 500 közötti fogolyszámokat kapták. Kisebb-nagyobb csoportok érkeztek még később is, december derekáig. Dachauban meghalt 161 magyar cigány, más lágerba áthelyeztek innen 818-at, felszabadult 144. A Gestapo intézkedésére deportálták, majd dachaui védőőrizetes fogoly (Schutzhäftling volt dr. Szegedy-Maszák Aladár, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, dr. Szentmiklóssy Jenő, a Vörös Hadsereghez átállt Miklós Béla vezérezredes fia, Dalnoki Miklós Lajos hadnagy, dr. Horváth Zoltán képviselő, Szepessy Albert budapesti városi tanácsos, dr. Kussbach Ferenc ügyvéd, dr. Benda Jenő főszerkesztő, az üldözötteket mentő gróf Pallavicini György tisztviselő 30 . Flossenbürg koncentrációs táborban november végén, december elején 3189 új, Magyarországról igen kimerült állapotban érkezett deportáltat regisztráltak. A buchenwaldi táborrendszerben összesen 11 593 magyar fogolyról maradt adat. Közülük 1944 novemberében cigányként regisztráltak 153-at. Tizennyolcan még decemberben meghaltak. Komáromból deportálták a háborúellenes mozgalomban való részvételért elítélt Goldmann György szobrászművészt, és a negyvenes évek neves, antifasiszta konferansziéját, a német követelésre elhallgattatott, majd hűtlenség bűntettében 12 évre ítélt Békeffi Lászlót. Az utóbbi nagybetegen túlélte Dachaut. A tatai és dorogi szénmedencében a csendőrség által letartóztatott dunántúli bányászokból harmincöten-negyvenen Dachauban végezték be életüket. A magyar történetírás adóssága, hogy az 1944 végi deportálások története, a tizenötezernyi magyar sorsa máig feltáratlan. A Komáromból történt tömeges deportálás lezárása (december 27.) után a munkára alkalmatlan cigánynőket, gyermekeket a katonai hatóságok a következő napokban részben Dunaszerdahely, Galánta irányába útnak indították. Másokat legtöbbször a sokgyerekeseket - bármilyen igazolás, ellátás nélkül a Csillagerődből kizavarták, elengedték. Szerencséjük szerint vergődtek vissza addigra lerombolt, széthordott korábbi lakhelyükre. A komáromi deportálás történetéből kitekintve további kutatásra érdemes, hogy a katonai gyűjtőtábor, a Csillagerődben katonai bíróság 1945 januárjában még működött. A Monostori erődbe 14 év feletti leventéket, erőszakkal összegyűjtött köPallavicini hazatért, de 1946. május 6-án a Szovjet belügyi hatóság (NKVD) Budapesten letartóztatta és elhurcolta. 1948. május 27-én Szovjet tábori fogságban meghalt.
