Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Bonhardt Attila: A M. Kir. Honvédség és a zsidókérdés
kos tisztek mozgósításkor vagy bármilyen behíváskor hadrendi beosztást nem kaphatnak. 2 A honvédelmi törvény életbe lépésével évente mintegy 3000 alkalmas zsidó újoncra számítottak. Ezek alkalmazásának kérdésében heves vita bontakozott ki a vezetőségi értekezleteken. Abban mindenki egyetértett, hogy a zsidók német minta alapján való teljes mentesítését a katonai szolgálat alól a keresztény társadalom nem tűrné, mert igazságtalan. A kérdésben két alapvető álláspont alakult ki: a fegyveres felhasználás, illetve a munkásosztagokban való alkalmazás. A fegyveres szolgálat hívei avval érveltek, hogy a munkásosztagokban való alkalmazás esetén a zsidók csak ritkán kerülnének vérveszteséget követelő veszélyes helyzetbe, így a zsidóvért kímélnék a keresztények rovására. A zsidók fegyveres szolgálata mellett kardoskodók két táborra oszlottak. Az egyik azt javasolta, hogy a zsidó katonákat keménykezű keresztény tisztek irányítása alatt álló zárt osztagokba osszák be, amelyek a legveszélyesebb helyeken, a „turáni" alakulatok előtt tevékenykednének. A másik csoport ezt elvetette mondván, hogy zárt osztagokban könnyebben adhatják meg magukat, szökhetnek át az ellenséghez és követhetnek el árulásokat. Ok a zsidók alosztályonként szétszórt alkalmazását javasolták. Ugyanis a fegyveres szolgálatra tekintetbejövő 28 évfolyamban összesen 36 400 zsidó van, így ezekből egy-egy alosztályra 8-10 fő jut. Ezek ellenőrzése, felügyelete megbízhatóan megoldható. ,J)estruáló tevékenységüktől pedig nem kell tartani, mert a legénység ma már ez irányban kellően felvilágosult." A honvédség főparancsnoka a leghatározottabban ellene volt, hogy a harc célját a zsidóság számbeli apasztásával összefüggésbe hozzák. ,A harc nem vágóhídra vezetés, a sikert minél kisebb veszteséggel kell elérni. Háború aránylag ritkán van, lehet hogy egy egész emberöltőn át nincs. Ha a zsidót a hadseregbe bevesszük, alkalma nyílik így évtizedeken át a mételyezésre. Éppen ezért a békeidőre is gondolnunk kell. De továbbmenve, oly emberektől, akiket a jogok nagy részétől megfosztottunk nehezen lehet kívánni, hogy kötelezettségeiknek eleget tegyenek" -fejtette ki a honvédség főparancsnoka. Ezért azt javasolta, hogy a zsidókat zárják ki a fegyveres szolgálatból, és osszák be őket munkásosztagokba, amelyeket háború esetén életveszéllyel járó feladatokra alkalmazzanak. E véleménnyel a honvédelmi miniszter is egyetértett. Végül a zsidó legénység alkalmazásának kérdésében egységes álláspont nem alakult ki. A jelenlevők többsége a zsidók szétszórt katonai alkalmazása mellett foglalt állást. 3 A zsidókérdésnek a hadseregen belüli megoldási módozatairól szóló tárgyalásokkal egy időben Bartha Károly honvédelmi miniszter a Honvédelmi Törvény 8794. és 230. §-ára támaszkodva előterjesztést tett a Minisztertanácsnak, hogy az 2 HL HM. 18.338 (27.41 l.)/Eln.A.I.-1939. 3 HL HM. 18.338 (27.41 l.)/Eln.A.I.-1939.