Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Bonhardt Attila: A M. Kir. Honvédség és a zsidókérdés
rendfokozatot egyáltalán ne érhessen el." 1 Ez a javaslat 1937-ben még irattárba került. Nem egész egy év múlva, 1938 májusában a magyar országgyűlés elfogadta „a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" szóló törvényjavaslatot. Az 1938: XV. tc., amely az első zsidótörvény néven vált közismertté, bizonyos foglalkozási ágakban korlátozta az izraelita vallásuk alkalmazási lehetőségét. Ez a törvény azáltal, hogy a zsidónak számító magyar állampolgárok egy részét megfosztotta a szabad munkavállalás lehetőségétől, csorbát ejtet állampolgári jogaikon. Ezzel megkezdődött - most már állami támogatással - az állampolgárok bizonyos csoportjának a teljes jogú állampolgárok köréből való kirekesztése. Ez az első jogfosztás nyitotta meg az utat a további jogfosztásokhoz. Ebben az időben a honvédelmi tárcát merőben más kérdések foglalkoztatták. 1938 augusztusában Magyarország visszakapta fegyverkezési egyenjogúságát, amely lehetőséget adott az általános védkötelezettségen alapuló haderőre való viszszatéréshez. Az I. világháború tapasztalatai azt mutatták, hogy nem elég a hadsereget felkészíteni egy esetleges fegyveres konfliktusra, hanem szükség esetén az ország minden anyagi, személyi és szellemi erejét a háború szolgálatába kell állítani. Ennek szellemében született meg a honvédelemről szóló 1939: II. tc, amely az általános védkötelezettségen alapult, és háború idején vagy az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély esetében az egész ország mozgósítására rendkívüli hatalommal ruházta fel a kormányt. A törvény 87. §-a kimondta, hogy „nemére való tekintet nélkül minden olyan személy, aki 14. életévét betöltötte és 70. életévét túl nem haladta, köteles arra, hogy a honvédelem érdekében testi és szellemi képességeinek megfelelő munkát végezzen". A 230. § viszont a közérdekű munkaszolgálat felállításról intézkedett kimondva, hogy „a katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak osztályozott minden magyar állampolgár ifjú 21 és 24 éves kora közt egy ízben, három hónapot meg nem haladó időtartamra munkatáborban töltendő közérdekű munkaszolgálatra kötelezhető". E paragrafus további bekezdései szerint a közérdekű munkaszolgálatot teljesítő személyeket ugyanolyan védelem illeti meg, mint a fegyveres szolgálatot teljesítőket. A honvédelmi törvénnyel szinte egy időben került az országgyűlés elé egy másik, „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" címet viselő törvényjavaslat. E törvény egyrészt erősen korlátozta a zsidók számarányát egyes foglalkozási ágakban, másrészt felekezeti helyett származási, azaz faji alapokra helyezve erősen bővítette a zsidónak számító magyar állampolgárok körét. A zsidókérdésnek a hadseregen belül történő megoldásánál döntő szerepet játszott a törvény 5. §-a, amely kimondta, hogy tisztviselőként vagy egyéb alkalma1 Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL) a M. Kir. Honvéd Vezérkar Főnöke (a továbbiakban: VKF.) 2496/eln. 1.-1937.